Találkoztatok már igazi hangulatgyilkos emberrel? 😫😬

Én már messziről felismerem az ilyen embereket, és nem állok le velük beszélgetni, vagy ha véletlenül muszáj, egy mondat után odébbállok, mert már a látványától is rosszul vagyok.

Van elég nyomorom nekem is, de mégis mindig kedves vagyok mindenkivel, mert senki se tehet arról, hogy én éppen gyászolom az édesanyámat, vagy akármi más bajom van. Azt se tudta senki, hogy rákos voltam és már az utolsókat rúgtam.

Ezért kerülöm el messzire az ilyeneket, mert lenulláznák a maradék energiámat is.

Akármit mondasz neki, elkezd lelombozni, elbizonytalanítani.

Akármiről van szó, csak negatívat tud mondani és úgy gondolja, hogy aki nem akarja ömlesztve hallani a negatívat, annak fáj az igazság.

Ha egy csapat éppen jól érzi magát, akár a társaságaban, akár a közelben, szeret főszereplővé válni valami negatívval. Nekünk is volt, hogy beszélgettünk majd a hangulatgyilkosunk hirtelen elkezdett valami tragikusat mesélni a témát illetően. Vagy tök jól beszélgettünk és idajött a hangulatgyilkosunk és elkezdte szídni a tanszék egyik tanárát. Vagy a hangulatgyilkosunk kivonta magát a beszélgetésből, csak a háttérben hallgatott csöndben, mi tök jól elvoltunk, majd egyszerre csak idegbetegen belénk fohtotta a szót, hogy mikor indulunk már.