Sírtatok már a boldogságtól úgy, hogy igazából semmi nem történt veletek de mégis olyan boldogok voltatok? Az életetekért, azért hogy ti TI vagytok és igazi harcosok

Nem

Nem, sőt alapból örömömben sem sírtam még igazán, de sokszor hatódok meg kis dolgokon ,ami annyiból áll hogy könnybelábad a szemem és elcsuklik a hangom.

Nem, de nagyon jó lenne, ha igen. De nem vagyok harcos, nem érdemlem meg a boldogságot.

Ilyen magasztos érzéseket még nem tapasztaltam, de szex után volt egyszer olyan katarzis an részem, hogy pár csepp könnyet ejtettem.

Az utolsóó mondat tekintetében nem, de egyéb más folyamat révén igen.

Boldogsagtol akkor sirtam, mikor eletem legnagyobb almat eloben lattam. A miniatur, modell, babahaz, filmdiszlet kiskorom ota szenvedelyesen erdekel. A lyoni miniatur muzeumban az a hihetetlen anyag annyira megmutatta mindazt, amirol almodni sem mertem, ici-pici borton, korhaz, csak pl, hogy zokogtam. Nem emberi nagysag miatt, egyszeruen a szamomra legnagyobb varazslat, a piciben elethuen hagyomanyos anyagokbol kezzel alkotott tokeletesseg.

Hasonló helyzetben nem a boldogsagtól sírtam, hanem a bűntudattal kevert hála miatt.

Sosem voltam igazán boldog