Létezik olyan, hogy szabad akarat? Őszinte szeretet? Igaz boldogság?

A szülői szeretet nem feltétlenül őszinte. A fajfenntartási ösztönből ered. Ahogy szerelemnek is sokan hívnak olyan dolgot ami ugyanúgy ösztön meg kémia. Sőt van, hogy nem is a személynek szól hanem az életminőségnek. A szabad akarat meg, oké, aki tanul kommunikációt meg pszichológiát az sok minden befolyásoló tényezőt kivédhet. De azért elég ritka, hogy valaki felkülkerekedik a létszükségletein, a gondolatain az érzésein, ahogy a hosszútávfutók mondanák, "áttöri a falat"

És ritka az olyan boldogság is, ami több a múló örömnél és elégedettségnél vagy az egónál és akkor is erőt ad és előre késztet amikor a legnagyobb gödörben, a legrosszabb viharban vagyunk.

Dolgozni szeretek ha van értelme eredménye. Kertészkedni, közvetlenül gondozni az életet, például fákat nevelni nézni, hogy nőnek és néha elmerengeni azon, hogy milyen szépek lesznek ősszel és azon, hogy valaki megpihenhet alattuk egy nehéz nap után. Ugyanígy voltam a culáger melóval is. Nehéz volt és sokat kellett fejlődnöm fizikailag, hogy bírjam, és a nap végére könnyen elfáradt az ember, meg tetőtől talpig mocskos, sebes lehetett, viszont a végeredményt jó volt látni.

Persze a munkában fontos tényleg, hogy milyen emberek vannak körülötted, milyen a főnököd, hogy csapatban vagytok-e vagy berendézként tekintenek az emberre. Hogy megbecsülnek-e és hogy az alkatodnak megfelelő-e a munka.Hmm. Talán a boldogság az pont az a jóleső fáradtság amit egy hosszú, nehéz de eredményes nap után érez az ember.