Tudom, ez így magában végtelen mennyiségű dologtól lehet, de általában a szülőket szokták mondani, mint kiváltó ok. De mi van olyankor, ha az illető biztos abban, hogy nem a szülei által/miatt alakult ki az önbizalomhiánya? Mitől alakulhat még ki?
Olyan dolgoktól leginkább amit szégyellsz magadon, én nem szeretem hogy oldalt kikopaszodott a hajam, és azon túl hogy takarom amennyire lehet, nem mutatkoznék csaj előtt vizes hajjal vagy úgy amikor látni a kopasz részt.
Továbbá van rossz fogam is amivel valamiért nem foglalkozok pedig kéne, addig míg csak tömni kell és nem gyökérkezelni vagy esetleg kihúzni.
270e ft-ért dolgozok amit szintén kevésnek érzek, és többet mutatok a világ felé mint amennyiért 1 hónapot dolgozok.
29F
2022. márc. 6. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Az enyém abból fakad hogy a negatív kommenteket és beszólásokat ezerszer tovább megjegyzi, és felnagyítja az agyam mint a dicséreteket. Ez párosult azzal hogy mindig is sóvárogtam az elismerésért és szeretetért, szóval mindig a legjobb formámat akartam nyújtani mindeneben (ami NEM realisztikus, pláne pl egy 8 évestől) ami csak ahhoz vezetett, hogy mindenből max középszerű lettem, és innentől másokhoz kezdtem el hasonlítgatni magamat, ami az utolsó szög lett az önbizalmam koporsójában.
Nyilván nem mindenkire igaz, de olyan válasz sincs, ami mindenkire igaz lenne.
2022. márc. 6. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
En 10eves koromig nagyon eleven kislany voltam, bator es megmertem magam vedeni, aztan jott egy uj osztalytars, aki nagyon sokat piszkalt, sokkal erosebb volt nalam, ezert “behodoltam”, onnantol kezdve feltem tole es random kitalalt dolgokat hogy en mondtam valakirol valamit, stb es csak kislanyos cicaharc tortent, de ez nekem nagyon nagy lelkiteher volt, utaltam iskolaba menni, feltem hogy most mibe kot bele, mindig lenezte az oltozekem, stb. Utana megbukott, viszont nem vagyok csunya ezert a nagyobb akkoriban meg 7.-es lanyok ki peceztek maguknak es folytattak ok ezt mindaddig amig le nem ballagtak. Nagyon szomoruva tesz, hogy ezek hatasara borzaszto zarkozott lettem es feltem minden korombeli lanytol, miutan leballagtam en is ott kellett hagynom az iskolat mert panikoltam, gyomorgorccsel keltem es rengeteget sirtam pedig ott mar nem piszkaltak, egyszeruen feltem toluk, ezaltal barataim sem voltak. Mai napig kisertenek az iskolai evek:( most vagyok 21 eves
2022. márc. 6. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Szülői neveltetés, szocializációs közeg, munkahelyi terrorközeg, pl.
2022. márc. 6. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Amit #2 ír, az már egy kialakult önbizalomhiány eredménye, nem pedig oka. Pedig az önértékelés kialakulásának az ideje a csecsemő- és kisgyermekkor. Ezek szerint Te úgy tudod, hogy válaszkészen neveltek, azaz reagáltak a szükségleteidre születésedtől fogva. Enni adtak, ha éhes voltál, felvettek, ha sírtál és nem féltek, hogy "elkapatnak" vele. Nem szeparáltak, azaz édesanyád közelében alhattál, érezhetted a testmelegét, illatát. Sokat voltál ölben, sokat beszéltek hozzád. Kisgyerekkorban odafigyeltek rád, elmagyarázták a dolgokat, nyíltan beszéltek az érzéseikről. Kaptál visszajelzéseket tőlük és feltétel nélküli szeretetben részesültél, nem kellett "teljesíteni" ahhoz, hogy megfelelj nekik. Így érted, hogy esetedben nem a szüleid az ok?
2022. márc. 6. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, akik meg is oszották a történetüket azoknak pedig kitartást és kívánom, hogy sikerüljön leküzdeniük a gondjaikat!
5 Igen, így értem.
2022. márc. 6. 22:15
7/8 anonim válasza:
#5 Tökéletes gyerekkorom volt, a szüleim mindig szerettek és támogattak, sosem éreztették, hogy versengenem kell a szeretetért, szóval nem, nem velük volt a probléma.
Valszeg csak vannak emberek akik hajlamosak önbizalomhiányra. Ilyen az agyunk kémiája, ezt osztotta az élet, valami kisebb rendellenesség, vagy ilyesmi.
Aztán bizonyos dolgok fel tudják erősíteni ezt a fogyatékosságot. Az esetemben azok a dolgok erősítették fel, amiket írtam.
2022. márc. 6. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Ennek az időszaknak, amiben az önbizalom megszületik (vagy nem) legnagyobb részére nem emlékszünk, csak a környezetünk elmondása alapján alakulhat ki róla valamilyen kép. Nagyon általános - még pszichológiai műveltség mellett is - hogy az ember úgy emlékszik, hogy boldog gyermekkora volt, aztán vagy hirtelen vagy fokozatosan kezdtek jönni a problémák. A gyermeki agy még nem analizál, zsigeri érzelmi szinten rögzülnek a megélései, a szüleit pedig a végsőkig mentegeti. Még a bántalmazó szülőket is, nemhogy a jószándékú, odafigyelő szülőket vagy a segítségre szoruló, gyenge szülőket. Egyszerűen egy kisgyerek számára veszélyes lenne felismerni, hogy valami kellemetlenség jöhet azoktól, akiknek kiszolgáltatott. Vezetett önismereti munkával, azaz profi külső szemlélő segítségével fel lehet tárni ezeket a mostani életre ható dolgokat, ha valaki hajlandó a saját élete szent oltárait döntögetni. ;)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: