Kiben csalódtál a legnagyobbat életed során?

Egyik exemben. Egy teljesen összetört, lelki sérült "kislány" volt, csomót küzdöttem míg sokkal magabiztosabb csaj lett aki rendet rakott maga körül, mert segítettem neki mindenben, szóban nem győzött hálálkodni állandóan.

Odacsalogatott az egyetemre, ugyanarra a szakra mikor nem szerettem volna az elején, aztán 1 év után mikor kicsit meguntam ezt az egyoldalúságot, hogy csak róla szól minden, egyből tönkrement minden, majd hamarosan el is hagyott úgy, hogy egyik nap még tök jól elvoltunk, szerettük egymást, majd másnap vége a semmiből.

Vizsgáim sem számítottak, mert neki már megvoltak, szóval bebuktam mindent, ott is hagytam az egyetemet.

Ez az egy azóta is fáj, hogy azért nem ment rosszul, még sincs semmi papír a kezembe, de legalább azóta van egy tök jó 3 éves kapcsolatom, ami már dupla annyi, mint ami vele volt.

De azért csalódásnak, ez volt a legnagyobb.

Bár ugyanúgy mondhatnám önmagamat is, hisz egy dolog, hogy ő ilyen kihasználós köcsög volt, de ha én nem hagyom, meg nem vagyok ilyen gyenge meg vak akkor nem történik ez. Na mindegy, túl fájdalmas volt, de legalább megtanultam.

Magamban.

Adódtak olyan pillanatok/helyzetek az életemben, amikor ki kellett volna magamért állnom, mégsem tettem. Ezenfelül elszalasztottam egy rakat remek lehetőséget, mert vagy alaptalanul elhitettem magammal, hogy nem vagyok elég jó/ügyes azokhoz, vagy épp nem mertem kilépni a helyenként szűköcske komfortzónámból. De tanultam belőle, bár azért jobb lett volna hamarabb.

No1: Saját magamban;

No2: Itt egy valakiben, aki "lelki társ"-nak gondolt...