Ott tartasz az életben, ahol szeretnél?

Nem ott tartok.

Pénzügy:

Most vettem saját lakást 33 évesen, évekre leköt a hitel és a felújítás. A legtöbb ismerősöm kapott kezdő lakást egyetem elején-végén, ilyen szempontból én 10+ év lemaradásban vagyok.

Ráadásul mindig is egy kis családi házra vágytam, ehhez képest örülök, hogy egy kis Kőbányai panellakást meg tudtam vásárolni.

Viszont ezt a mai ingatlan árak tekintetében sikerként is el lehet könyvelni, mert az előzőévekben már teljesen lemondtam a saját ingatlanról is, és ha nem jön ez a lehetőség, akkor most konkrétan nem tudnék ingatlant venni.

És akárhogy nézem, lesz egy felújított kis lakásom, amit tök egyedül vettem, szóval panaszra sincsen okom.

Karrier:

Munkában is azt érzem, megrekedtem. Nem keresek se rosszul, se kiemelkedően. Szeretnék fejlődni, előre lépni, de azt látom, hogy ehhez munkahelyet kell váltanom.

Sokkal ambiciózusabb voltam 3-5 évvel ezelőtt, tele tervekkel, ötletekkel, fejlődési lehetőséggel. Most meg azt érzem, hogy csak bejövök, eltelik az idő és hazamegyek.

Viszont maga a terület amit csinálok az érdekel, és sok lehetőséget rejt.

Család:

Családom nincs, párom ezer éve nincs, ez nagy űr az életemben. Ellenben emberileg úgy érzem sokat fejlődtem, bár itt is a megrekedt érzésem van, ami összefügg a munka, hitel, és egyéb nyűgökkel.

Viszont vannak barátaim, társaságom, ismerőseim. Régen elég antiszociális, visszahúzódó voltam, most meg szinte vágyom a társaságra, emberek jelenlétére.

Egészség:

Hát nem lettem sportos, egy időben elhíztam 90+ kilóra, majd elkezdtem biciklizni aztán túrázni. Alapvetően nem "sportolok" nem járok edzőterembe. Ellenben túrázok hétvégente 25-30 km távokat, ami azért agy egy alapvető állóképességet.

Összességében úgy fogalmaznék, hogy tök átlagos életem van.

Sajnos nem.

A szociális életem jelen pillanatban szinte romokban, emiatt többször is magányosabb vagyok. Sosem volt sok közeli/ igazbarátom, de az utóbbi pár évben teljesen eltávolodtunk, és egy idő után már csak én próbáltam egyben tartani a barátságokat. Pár felületesebb kapcsolat akad egyetemről, meg netről, de nagyon nem az igazi.

Párkapcsolatom pedig sosem volt még. Nem is csak ez a tény az, ami aggaszt, hanem a konkrétan 0 tapasztalatom ilyen téren. 1-2 alkalommal volt netes írogatás ilyen szándékkal (nem én kezdeményeztem), de nagyon nincs ezzel jó tapasztalatom.

Az egészségem sincsen túlzottan jó állapotban. Lassan 3 éve megsérült a térdszalagom, és azóta nagyon frontérzékeny, így azokon a napokon szinte alig tudok ráállni, hiába nagy a fájdalomküszöböm. Kaptam feladatsort, csinálom is, de szinte biztos, hogy sosem lesz teljesen olyan, mint rég.

Tavaly pedig begyűjtöttem egy depressziót és az addig nem komoly szorongásom is felerősödött. Így az egész évem arra ment, hogy ebből kijussak, és még mindig nem sikerült teljesen.

A fentebb ecseteltek napi szinten "jönnek velem szembe", pedig ezektől eltekintve minden más rendben halad az éltemben, és nincsen panaszkodni valóm. Egyre több célt tűzök ki magamnak, illetve egyre jobban igyekszem fejleszteni magam, szóval azért vannak jó dolgok is, és fejlődés is :)

22/L

So-so. 26 vagyok, 2. munkahelyem, viszonylag jó a munka része. De szociális kapcsolataimmal nem vagyok megelégedve. 1 évvel azt érzem le vagyok maradva magamhoz képest, jó lenne már, ha ennyi idősen több munka tapasztalatom lenne, több megtakarításom, és meglenne a jogsi, nyelvvizsga.

Jó lenne 2 év múlva gyereket vállalni, de nem biztos, hogy "kész leszek" akkorra...