Miért tekintek ösztönösen szánalommal / undorral ezekre az emberekre?
Csak próbálom megérteni magamat, mert fontosnak tartom az önismeretet, viszont néha elég nehezen megy (elég kaotikusnak érzem a természetemet).
Próbálok rövid és lényegretörő lenni. Egész középiskolás koromban szar formában voltam, utáltam mozogni, legalább 20 kg felesleg mindig volt rajtam. Ezek az ismerőseim soha nem baszogattak miatta. Így 7 évvel középiskola után sikerült összeszednem magamat és kb. 500-600 óra munkából egy év alatt egy külsőre vállalható férfit faragtam magamból. Ők viszont mind elhíztak vagy ránézésre elhízó-félben vannak és valamiért ösztönösen szánalmat / undort érzek ha meglátom őket. Viszont nem értem, hogy miért amikor velük nem volt soha rossz kapcsolatom. Olyan mintha ezt valóban nem irántuk érezném, hanem a régi kövér énem iránt, mintha valamiért magamat látnám bennük. Szerintetek ennek van így értelme?
válasza:Parsztosan ez az, amikor valaki elfelejti, hogy honnan jött.
Élet iskolája tantárgy lesz neked szerintem, ha visszahízol, valamiért ápolatlan, elhanyagolt lesz a külsőd, akkor összeáll a kép és lesz egy emberibb hozzáállásod (=lejjebb veszel arcból:) a mások és saját magad gyarlóságához.
válasza: válasza: válasza:Azt jelenti, hogy még mindig önbizalomhiányos vagy, kisebbségi érzésekkel, és KOMPENZÁLSZ. Hiába a külső változás, a lelkiállapotodat nem sikerült megváltoztatni, még mindig gyengének bénának érzed magad.
Egy kiegyensulyozott magabiztos embernek nincs szüksége arra, hogy másokat lenézen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!