Miért van annyi magányos és társaságtalan ember?

Mert elfelejtettük, hogy hogyan kell szocializálódni.

A világ felgyorsult, a távolságok lecsökkentek (nem fizikailag, hanem könnyebben, rugalmasabban, gyorsabban megtehetőek ugyan azok a távok, amik régen nehezebben voltak megtehetőek), + nagyon sokan az okostelefonjukon élik a világukat.

Én valószinűleg az érdektelenség miatt. Azt gondolom, hogy az emberi kapcsolatok alapja az, hogy az ember kiváncsi a másikra. Persze nem kell ezzel egyetérteni. Viszont én alapvetően nem vagyok kiváncsi az emberekre, és azt sem szeretem, ha más kiváncsi rám. Igy nincs ami összetartson velem egy másik embert.

De ha találok olyan embert, aki érdekelni fog, akkor ez valószinűleg változni fog. De erre nem sok esélyt látok igy 40 felett. Bár vannak még csodák.

Nem mindenki azért. Nem is mindenki azért, mert antiszociális vagy nem akar.

Vannak emberek, akik nem tudnak feloldódni, és nem azért feszengenek, mert unják a társaságot és érdektelen nekik az egész, vagy ők érdektelenek, hanem mert szeretnének beilleszkedni de nem megy. Ilyenre meg nincs tolerancia.

Aztán van egy ilyen csodálatos hozzáállásunk, hogy "csak hasonlóval", de azok sem mindig.

Akkor van az a fajta "sikerorientáció" hogy csak sikeresekkel állunk szóba. "Sikertelen" a "sikertelen" meg együttérzésből sem.

Akik ezek miatt vannak elmagányosodva, azok iránt igazán megérne a dolog egy szigorú érzékenyítő tréninget, mert ők nem mind rossz és értéktelen emberek.

Biztos nem mind elviselhetetlenek.

Lehet, hogy zárkózottak.

Lehet, hogy gátlásosak. Fiatalként visszautasításokat kaptak és ez elvette a kedvüket.

Sokan küzdenek rossz szülői mintával. Sem az agyonféltő, sem a mindenről tudni akaró szülő nem jó. De a rideg, érzelmileg elhanyagoló szülő sem az. Az elvált szülők sem jó mintát mutatnak, legföljebb akkor, ha később lesz kiegyensúlyozott párkapcsolatuk, amiben ő (gyerekként) is megtalálja a boldogságot. És igazából már a mai fiatalok szülei között (50-60 évesek) is sok az elvált. A mozaikcsaládok pedig sokszor nem jól működnek, itt a gyakorin is sok "segélykiáltást" olvasni, ahol a nevelőszülővel nagyon nem ért szót a fiatal.

Emellett nagyon felszínessé vált a világ, a külsőségek vannak előtérbe helyezve. Ez nem kedvez a tartós párkapcsolatoknak.

És nem utolsó sorban a fiatalok közötti közösségek eléggé megfakultak, megritkultak. Ha nincs valami speciális hobbid (pl. zenélés, néptánc), akkor az iskolán kívül nehéz új ismerősökre lelni. Márpedig egy tág és flexibilis ismeretségi kör kéne ahhoz, hogy egyszer csak felbukkanjon valaki, aki megtetszik neked, és te is tetsszél neki.

"És nem utolsó sorban a fiatalok közötti közösségek eléggé megfakultak, megritkultak. Ha nincs valami speciális hobbid (pl. zenélés, néptánc), akkor az iskolán kívül nehéz új ismerősökre lelni."

Igen, ez is igaz. Viszont a világ globalizációra való törekvése pont ezeket a dolgokat küldené a süjesztőbe.