Irigylem a nálam szebb nőket, más tudja ezt kezelni?

egyrészt nem érdekel, másrészt meg mire jó az irigység...? Attól szebb leszel? :-DDD

Vedd be a lesz.rom tablettát :-D, gyűjts önbizalmat, és szebbnek fogod érezni magadat.

csak találomra... fogalmam sincs, hogy ez kicsoda.... rákattintottam...

[link]

Eleinte én is ezzel kűzdöttem. Sok atrocitás ért kislányként a külsőm és stílusom miatt (iszonyú fiús voltam és csak használt ruhákban tudtam járni). Illetve a szüleim negatív hozzámállása sem segített.

Nagyon irigyeltem minden lányt, aki szebb/jobb/népszerűbb/közkedveltebb volt. Mondjuk nálam nem volt nehéz dolguk szebbnek lenni. Ez talán az iskola befejezéséig ment így. Bár a középiskolában már nem bántottak annyira, amúlt rányomta a bélyegét az önbizalmamra. Viszont, mikor onnan kikerültem, elkezdtem átértékelni az életemet. Jöttek a fontosabb, komolyabb dolgok. Önfentartás, önképzés, hobbik és minden más, ami a felnőtt lét velejárója. A rossz közösségek kiestek és felváltotta őket az értelmes, szorakoztató tevékenykedés. Így pedig a szépség, mint egyfajta pozitívum, kezdett kikopni az értékrendemből. Persze, az egónak jól esik, ha mások szépnek tartanak. De jobban belegondolva, minek? Ha valakinek tetszem, sem jobb, sem értékesebb ember nem leszek. Ráadásul a társkeresés egy húspiac lett. Engem meg senki ne a külsőségeim alapján értékeljen. Felesleges, mert az aligha ad hozzá a személyemhez. Sőt.

Valamint, hogy ezt a dolgot elengedtem, boldogabb vagyok. Talán lazább, és ez a kisugárzás tetszik az embereknek. Azóta sokan tartanak "szépnek", de már nem igazán hat meg. Engem azok az emberek érdekelnek, akik értelmesnek, jó fejnek, viccesnek vagy szerethetőnek tartanak. Mert akkor engem látnak, nem azt a külsőt, ami a lényemet takarja.

Foglalkozz a jövőddel (és a jeleneddel), építgesd az életed, igyekezz olyan dolgokkal lekötni magad, amik boldoggá tesznek.

Amikor boldogtalan és magányos voltam, nem ott voltam az életben ahol lenni akartam, akkor én is irigykedtem másokra, és ebbe beletartozott a nálam szebb nőkre való irigység is.

Rendbehoztam az életem, ma tényleg őszintén kijelenthetem hogy boldog vagyok és egyszerűen nem érdekel semmi más. Hogy a másik hogy néz ki, hogy másoknak mennyi pénze van, hogy mennyit utazgatnak, satöbbi-satöbbi.

Mert bár se szép, se gazdag nem vagyok, de a saját szintemen végre megtaláltam a boldogságot. Van párom, van jó munkám, tudok utazgatni, tudok pénzt és időt szentelni a hobbijaimra, rengeteg dologra megnyílt a lehetőségem.

És ha az ember boldog, ha rendben van a világgal, akkor nem érdeklik mások és abszolút semmi ingere nincs arra hogy bárkihez is hasonlítsa magát. Mert máshová fókuszál az energiáival. A saját dolgaira, a saját életére.

Amikor nem voltam rendben, akkor én is hajlamos voltam ilyeneken rágódni, figyelgetni másokat. Ráértem nem volt jobb dolgom. Most van.

Nekem az segített/segít, hogy megamba néztem és átgondoltam, hogy tényleg akarom-e az ő életüket. És rájöttem, hogy nem.

Elgondolkodtam rajta, hogy sok példát láttam már az évek során arra, hogy milyen irányba mennek egyes szép nők.

Már gyerekkoromban is rosszul éreztem magam a külsőm miatt, és voltak akiket irigyeltem a szépségük miatt. És ha átgondolom, hogy milyen gyerekek voltak, pl.hisztisek, semmi sem volt jó nekik amit az anyjuktól kaptak, pedig mindenből a legjobbat kapták. Követelőztek, háborogtak ha nem volt valami elég drága nekik. Most se mutatnak értékelést azért amijük van, és az anyjuk, illetve nagyanyjuk felé sem, pedig az anyjuk egyedül nevelte fel őket. Az anyjuk keményen dolgozik, ők pedig csak szórják a pénzt. A nagyanyjuk otthon végez nehéz munkát,pl.nyáron a kerti munkát szinte egyedül végzi, a kis királylányok meg a hüvös szobába szárítgatják a körmüket meg pasikkal chatelnek. Szóval összességében nem akarok ilyen lenni, a pofám leszakadna ha így viselkednék a nagyszüleimmel. A magas lóról gyakran lenézték, beszólogottak a szegényebb idős embereknek és érzéketelnek voltak a szegényekkel,a csúnyákkal, mindenkivel szemben.

Arrogánsak, lekezelőek, képtelenek a kedvességre, inkább kinevetik és megbánták aki más, minthogy szólnának legalább egy jó és vígasztaló szót.

Ilyen sem akarnék lenni soha. De lehet csak azért mert én tudom milyen érzés ha megaláznak, ők pedig nem. De ha én is szépnek és gazdagnak születek lehet én sem tudnám.

Vagy most ismerek nagyon szép nőket, akik tényleg jó férjet kaphatnának és boldogok lehetnének, mert minden férinek tetszenek. De ők inkább mindenkivel kefélgetnek össze-vissza,olyanokkal is akik igénytelenek a higiéniájukra. Aztán nősekkel és családos apákkal is, vagyis más nők és gyerekek életét teszik tönkre egy-két dugás miatt. Szintén nem csinálnék ilyet ha örökre együl maradok akkor sem. Van akin jószerivel az egész falu végigment már. Ilyet sem csinálnék, mert bár csúnya vagyok, de ilyen mélyre nem süllyedek akkor sem. És ha szép lennék sem tennék ilyet. Ismerek olyat is, akinek 4 gyereke van 4 apától. Nem akarnám hogy a gyerekem apa nélkül nőjön fel. Aztán vannak akik még el is mesélik, hogy ezen a hétvégen hány pasival voltak. Vagy amikor pasiktól hallom hogy xy-t mélytorkoztatták, lenyelte stb.és kihallatszik, hogy értéktelen rongynak tartják a nőt, csak dugni jó...

Röviden sokakat megbolondít a saját szépségük, fejükbe száll a dicsőség és hogy válogathatnak a férfiak közül és elfelejtik hogy mi a fontos az életben, mi az emberség és az erkölcs. Én ha szép lennék akkor sem akarnék így élni, de lehet hogy ahogy őket is, úgy engem is megborítana a népszerűség. Ezért összességében nem bánom hogy nem vagyok szép és nem ezt a fajta önimádó életutat követtem. Inkább megbírkózom a csúnyaság hátrányával a kirekesztettséggel és a gúnyos/lesajnáló tekintetekkel, ez jutott nekem, hát elfogadom. Csak azt sajnálom, hogy nem találok párt és soha nem lesz egy férfi aki igazán a társam lesz és akit szerethetek, nem lesz szép esküvőm, se gyerekem. De ezért nem hibáztatok senkit, elfogadtam már ezt is. Néha fáj és nyomasztó a magány, de olyankor legalább tudok töprengeni az életről és magamról. A jövőtől is félek kicsit, de igyekszem kevesebbet gondolni rá.

Azzal pedig amit leírtam nem akarok megsérteni senkit, természetesen ezek nem MINDEGYIK szép nőre igazak, csak bőségesen láttam példákat amikből merítettem. Akinek nem inge természetesen ne vegye magára. Természetesen vannak olyan szép nők is, akikre fel lehet nézni, mert példaértékű akár a kedvességük, segítőkészségük, a munkájukban való szorgalmuk, vagy akár a politika, a tudomány, a művészet terén nyújtott munkájuk. Pl.egyes orvosok menekült táborokban látják el a sérülteket és betegeker vagy a veszély ellenére háború sújrotta területekre utaznak segíteni a rászorulóknak, magukat nem kímélve és minden előítélet nélkül, nem mondják, hogy fujj néger, őt nem látom el, nem mondják hogy el kell menni dolgozni és nem lesz szegénység, nem mondják hogy segítsen rajtuk a kormányuk. Hanem mennek és segítenek. És bár nagyon szép nők, ennek a munkájukban nincs jelentősége. És ez szintén sokat segített, abban hogy ne törödjek a csúnyaságommal. Az igazán fontos dolgokban nem számít a külső, ahhoz hogy emberséges legyél nem számít hogy nézel ki vagy mekkor a melled. A párválasztásban sajnos hátrány, de azon kívül csak a felszínes, otromba embereknél hátrány. Viszont a szomszéd véleménye rólam nem befolyásol semmit, ugyanúgy tehetek jót és tölthetem hasznosan az időmet. Az intelligensebb emberek pedig(a párválasztást kivéve) nem azt fogják nézni hogy hogy nézek ki, hanem hogy hogy viselkedem és mit teszem.

A kishitűséghez pedig csak annyit tennék: nem akarok a figyelem középpontjában lenni, nem akarom hogy oda legyenek értem a férfiak. Férjet szeretnék, de nincs rá esélyem, viszont ezért nem haragszom a férfiakra. Ennyi, engedd el.