Igaz, hogy a műveltebb, okosabb, különleges emberek sosem fitogtatják a tudásukat, sosem osztják meg publikusan, hogy milyen sikereket értek el, hogy éppen mit olvasnak vagy melyik múzeum melyik kiállítására mennek, se semmi hasonlót?

Azt is tegyük hozzá, vannak hiperérzékeny emberek, akik a maguk vélt vagy valós sikertelensége miatt a másik minden szavát dicsekvésként, fellengzésként élik meg.

Még olyan ártaltlan kérdések is, mint a "Mit csináltál hétvégén? Voltál valami érdekes helyen?".

Én például túrázni szoktam, heti-kétheti szinten, havi 2-3 alkalommal. Meg is kaptam már, hogy de jó nekem, hogy ennyire ráérek, meg ennyi felesleges pénzem van hát nekik se idejük se pénzük ilyenre, mert mennyi dolguk van. Aztán otthon döglenek a TV előtt egész hétvégén és tőlem sajnálják azt az 1-1 hétvégi napot, mert én biztos nem dolgozom hétköznap.

10

Szándékosan nem kezdtem el részletezni azokat az objektív dolgokat, amik alapján ezt gondolom, mert akkor meg azt mondaná mindenki, hogy felvágok. :D

Gyerekek én pont ma láttam egy képet amiről eszembe jutott a kérdés. :D

17 év körüli lány kirakott egy képet amin olvas és írt alá egy idézetet az olvasás fontosságáról meg elkezdte ecsetelni, hogy ő egy könyvmoly és állandóan olvas, ezért gondolta, készít egy ilyen képet. Nagyon pozitív volt számomra, majd elolvastam a könyv címét és amikor láttam hogy Leiner Laurát olvas akkor el is tűnt a pozitív érzésem, aztán a kommenteket olvasva láttam hogy jogosan. Ugyanis ott a lány már azt írta valakinek kommentben hogy csakis azért tud ennyit olvasni, mert szomorú és az olvasás eltereli a gondolatait. Tehát az egész poszt egy "Hahó, szar a kedvem!" jellegű segélykérés volt.