Miért akarnak az emberek ennyire szélsőségesen megfelelni a biológiai nemüknek? (például, a férfi egyből szélsőségesen férfias akar lenni, a nő meg szélsőségesen meg akar felelni a női sztereotípiáknak)

Van benne ráció kedves kérdező

Az átlag IQ-val vagy kevesebbel rendelkező egyének döntéshozatali/párválasztási képességet az állati ösztönei határozzák meg.

Ezért van az hogy a tucatnők mindig az alfahím után sóvárognak, mert neki vannak a legreproduktívabb fizikai adottságai.

Szegény mai fiatal srácok már az öngyilkossagba menekülnek, mivel ha nem hasonlítanak egy kanállatra, de egy szépfiúra sem, akkor hoppon maradnak.

Itt jön képbe a nagyon intelligens férfi aki nem született alfahímnek:

Tudja, hogy a génjei selejtek, tisztában van vele hogy a 2 méteres vadállat a pezsgő tesztoszteron szintje miatt átharapná a torkát és megdugná az anyját is

Ezért is szépen vagy beéri egy a média által kevésbé szépnek tartott nővel, vagy egyedül marad.

Viszont ha egy átlagon felüli intelligánciával megáldott nővel hozza össze az élet, akkor lehet hogy annak a nőnek már kevésbe számít az izommennyiség és a lapátáll, mert felül tud kerekedni az ösztönein.

Én szépnek tudok tartani egy kicsit elhízottabb nőt is, illetve egy az én fogalomtáramnak megfelelően "különleges" arcú nőt is, aki nem a média szépségmotívumai szerint néz ki.

Viszont ezek a nők is az kanállat alfahímre buknak.

Visszatérve a férfi társainkra.

A lovagiasság és hajbóklás akkor ér valamit, ha selyemfiú vagy vadállat vagy aki után ránézésre nedvesednek a nők

Erről ennyit

Szerintem ennek a nagy része egyáltalán nem tudatos dolog, csak megszokás.

Én (25/N) pl. sokáig nem is tudtam, hogy létezik külön "női" (ami annyiban női, hogy rózsaszín) borotva, mert a szüleim csak "férfi" (kék) borotvát vásároltak nagy kiszerelésben és mind abból vettünk magunknak. Szóval tinédzserkoromban mikor először vettem magamnak borotvát, ugyanúgy férfit vettem - de nem azért, mert szántszándékkal lázadtam volna a nemi sztereotípiák ellen és direkt nem akartam volna nőit, hanem azon praktikus okból, hogy világéletemben kék volt a borotvás zacskó és benne kék a borotva otthon, tehát azt ismertem meg először a boltban, és nem is gondoltam rá hogy ennek valami nemileg kódolt jelentése van, az meg pláne fel sem merült bennem, hogy a polc másik oldalán lenne másik színű egyáltalán, hát a borotva az borotva és kész.

Én mindig olyan terméket vásárolok, ami jó minőségű és használ.Pl. borotvahab és borotva csak férfi van itthon, mindketten azt használjuk.

Komolyabb arcápolási termékek nincsenek egyáltalán nemek szerint kategorizálva, illatanyag sincs bennük.Ilyeneket szoktunk venni, mert ezek váltak be.

Dezodorból szoktunk külön ffi/nőit venni, mert ott hatásban van különbség.A férfi az hatékonyabb, nekem nőként nincs olyan erősségűre semmi szükségem.

Tusfürdő is egy féle van itthon, illatmentes vagy sima semleges "krém" illatú.

Az viszont feltételezem nem baj, hogy női ruhákat hordok, a férjem meg férfi ruhákat.A nemi szerepek meg sokszor adják magukat, akármennyire is azt állítják, nincs köze a biológiai nemekhez.Pedig van.Maximum a legszélsőségesebbeket nem kell figyelembe venni.

1. Vagyok

Jól le lettem pontozva, gratulálok

Pedig ez az igazság, aki tagadja, az nem engem ver ár, hanem saját magát!

Szerintem nagyon sokan nem ismerik önmagukat eléggé, ezért ahhoz nyúlnak, amihez tudnak.

Már gyerekkorban kezdődik, a "tipikus pasi/csajszi"-val. Amikor meg felnőttek mondanak olyat, hogy "mi nők/férfiak már csak ilyenek vagyunk", az megint csak tehetetlenséget és felelősség hárítást mutat.

A párkapcsolatok is szenvednek ettől, mert elkönyveljük, hogy a másikat a neme miatt nem értjük, nem pedig azért, mert ő a Kati/Béla.

Borapolasban nem hiszem, hogy vannak noi/ferfi termekek, maximum az illata kulonbozhet a dolgoknak, de ugyebar jo esetben nem veszunk az arcunkra parfumozott termekeket :) Tusfurdobol en szeretem a viragos/gyumolcsos stb illatokat, a parom meg szereti a tipikus ferfi illatokat, ennyi.

Nemi szerepekbe nem toljuk egymast, most epp parom fozi meg a komplett karacsonyi menut (minden evben), o mar szabin van a heten, en meg dolgozni jarok, de ez csak egy eppen aktualis aprosag. Nem szoktunk azzal foglalkozni, kinek mit kene csinalnia mert az a neme, ami.

Kérdező, ez még igaz is lenne pl egy 40 évvel ezelőtti állapotra, de a maira már nagyon nem. :)

1x él mindenki, nem hinném hogy létezne még bárki is, aki magára erőltet bármilyen kényelmetlen szerepet.

Én nagyjából már egy ideje nem foglalkozom avval, milyen nemű vagyok, örülök a fizikai adottságaimnak, meg a lelkesedésemnek, pláne a hobbimnak, ami a munkám is.

(autószerelő vagyok)

Ha meg teszem azt, jönne valaki, és rámerőltetné hogy főzzek neki egy mákoslecsót, valószínű orrbavágnám 2x, és elzavarnám a francba.

Szerintem tévedsz, Kérdező, ez egyáltalán nem jellemző dolog. Nyilván más mintát nézünk.

Halkan jegyzem meg, hogy nagyon hiányzik a kultúránkból az a fajta konzervatív női-férfi szerepfelfogás, ami nem túl régen még pl. illemszabályokkal segítette a társadalmi érintkezést, a párválasztást stb. Nem egy kő-konzi világra gondolok, csak arra, hogy a nemi szerepeknek megfelelő kötelességérzet közösségi előnnyel járt, amiket a szabadság jegyében sikerült lebontani, de nem sikerült pótolni sehogy. De legalább Elveszett Jenőke mászkálhat cicanadrágban, éljen a szabadság.