Hogyan legyek újra férfias férfi aki úgy is beszél?

Ne feledd, hogy téged iszonyatos sokkhatások értek.

Gondolom rákbeteg voltál. Ennél a betegségnél szerintem minden ember fejében benne van, hogy simán bele lehet halni. Neked szerencséd volt, felgyógyultál, reméljük soha nem fog kiújulni vagy egy áttét előjönni.

De ezek nyomot hagynak a személyiségben.

A feleséged a másik sokkhatás. Eszerint, amíg egészséges voltál, kedves volt veled? Később meg fizikailag bántalmazott? Ez megint olyan elképesztő, negatív változás, hogy a lelkileg nem tudtál ugyanaz maradni.

Ettől függetlenül én nem vinném oda javítani az autómat, ahol lekezelően beszélnek velem. Egy nővel, egy idős emberrel, egy autóhoz semennyire sem értő emberrel sem beszélhetnek így.

Kezdd el az önbizalmad megerősítését azzal, hogy ahol így viselkednek veled, eldöntöd, hogy többet oda nem mész.

A nőket egy ideig most hanyagold. Ekkora csalódást én lehet, hogy egész életemben nem tudnék kiheverni. De szerintem minden embernek évek kellenek hozzá.

Elképzelhető, hogy pszichológus tudna segíteni abban, hogy feldolgozd ezt a két, külön-külön is óriási traumát.

Ha szüleid élnek, jó egészségben vannak, akkor legyél sokat velük, ők minden bizonnyal elfogadnak és szeretnek most is. Gondolj arra, ez micsoda érték. Sokaknak nincsenek ilyen szülei, vagy éppenséggel nem élnek már, amikor ilyen sokkhatás éri őket. Örülj annak, hogy neked ők támaszt nyújtottak a kapcsolatod válsága idején, és nyilván azóta is.

Szóval a rokoni és családi kapcsolataidat éld meg, amennyire tudod.

Az, hogy a betegséged idején eltűntek mellőled a "barátaid" (szándékos az idézőjel!), az sokatmondó tény. Azt jelenti, hogy nem voltak ők igazi barátaid, hanem csak hasznot akartak belőled húzni. Ezután erre is ügyelj, hogy barátaidat érzékenyebb szemmel válogasd meg.

Az ember néha nem úgy jön ki egy helyről ahogy bement.

Ha gondolod írj privátot nekem is volt nehéz élethelyzetem , mert nekem pszichózisom volt.

Szóval:

Elősször is megszabadultál egy nőtől aki nem volt őszinte ez egy jó dolog .+(barátoktól)

Túléltél egy halálos dolgot ez is jó dolog.

Hogy hatással voltak-e rád a történtek?

Kétségkívül.-

Ezt fogadd el

De ez nem azt jelenti, hogy ne szállhatnál most magasabbra mint voltál.

Járj egy csapatsportba vagy pszichológushoz esetleg.

Tudom, miről beszélsz. Én régen, ha bementem valahova, OTT VOLTAM! Mindenki azonnal észrevett. Aztán a kor, meg az izomsorvadás hazavágott, és csak árnyéka lettem az egykori magamnak.

Először is neked magadnak kell újra elfogadnod, szeretned magadat. Csak maikor ez megvan, akkor várhatod el másoktól.

"A barátok közbe mind eltüntek, föleg azután, hogy a kórházból egy 190 cm és 65-70 kg ember jött ki"

Teljesen átérzem a helyzeted, sajnos tapasztaltam én is hasonlót. Ezek nem érted voltak a barátaid, hanem azért hogy ők is a középpontba kerüljenek melletted. Pár évvel ezelőtt hasonló dolog történt a legjobb barátommal (akármilyen furcsa, a felesége vele is kutyaként bánt, a 2 éves kisfiuk meg álladóan sírt, mert látta ahogy üti az apját) Az meg a másik, hogy közben a kis nőcike félre is lépett egy másik haverral (közülünk) Egyedül én maradtam mellette, a többiek mind elfordultak tőle. És megmondom Neked, azóta sem kerestük őket. Ketten járunk el sörözni, beszélgetni stb. Na meg a kisöcskösnek én vagyok a keresztapja.