Mit tegyek ha nagyon irigykedem azokra a párokra, akik tervezhetnek/ bevállalnak gyermeket fiatalon?

Megértelek igazából. 30 vagyok, most született az első babánk, de már évek óta szerettünk volna, csak nem álltunk úgy anyagilag, a "majd lesz valahogyra" pedig nem akartunk gyereket vállalni. Nagyon rossz volt látni, hogy másoknak besegít a család anyagilag, és már 25 évesen van lakás, ahova nyugodtabb szívvel lehet babát vinni.

Viszont, mi ezidő alatt külföldön voltunk és keményen spóroltunk, hogy előre jussunk. Persze, akkor is sokat sírtam meg irigykedtem emiatt, de legalább láttam, hogy egyszer eljutok a célomig.

Nálunk meg anyagiak rendben vannak, de olyan bibink van, hogy csak lombikkal lehet babánk...

Nem szabad hagyni, hogy elszaladjon mellettetek az élet.

Mi a szüleimnél éltünk 3 évig, így albira nem volt kiadás, (rezsit fizettük persze) tudtunk félretenni, 3 év alatt lett önerőre pénzünk, hogy saját házat vegyünk.

Megalkudtunk, csak így sikerülhetett. Visszatekintve 5 percnek tűnik amit ott éltünk, már megszépültek az esetleges nézeteltérések. :D

Ezt tudom Nektek is tanácsolni, addig kell félretenni, felkészülni, amíg van miből. Utána késő bánat lesz.

Hadd irjam le a mi tortenetunket is. Nekunk felig osszejott, de sok lemondas volt benne:

24-25 evesen, mindketten friss diplomaval, 1-2 ev munkatapasztalattal azt lattuk, hogy Magyarorszagon nem fog menni a csaladalapitas ugy, ahogy szeretnenk. Igy fogtuk magunkat es kijottunk Nemetorszagba es osszehoztuk az elso gyerekunknek, most lesz 4 eves. Kozben mindketten megtanultuk a nyelvet rendesen, jobb munkat kaptunk es most egyszeruen jol elunk. Aztan szerettunk volna meg egy gyereket, aki nem akart osszejonni. Hosszan probalkozas utan kiderult, hogy gondok vannak, most ezeket probaljuk orvosolni, lehet, hogy lombik lesz a vege.

Szoval ez egy marhara nem egyszeru dolog. Kinek tobb, kinek kevesebb a szerencseje. De mindenkepp sok munkaval es lemondassal jar.

Miért nem tesztek érte, hogy jobb legyen?

Mi is ennyiből élünk (én 220at kapok, férjem 270et) mondjuk saját házunk van, de 50ezer a hitel havonta.

2 gyerekünk van (3 éves és 2 honapos) 2 autót használunk, mégis simán megélünk.

7

Nem mindenki szeret nyomorogni.

Szia. Nem tudom milyen diplomátok van, meg hol éltek de egy akármilyen diplomával (sőt még anélkül is) lehet olyan állást találni, ami ettől 1-2 klasszissal jobban fizet. (Ha tényleg havi 500ezer elmegy albérletre meg kajára, akkor vagy Budapesten éltek és nem otthon esztek, vagy Németországban fizettek albérletet meg kaját, de közben Magyarországon dolgoztok 😁 Ez utóbbit nem gondolnám.) Olyan munkakörben keresek nettó 360ezret, amihez csak középfokú végzettség volt az elvárás és angol nyelvtudás. (Irodai munka, egy műszak.) Persze van olyan, hogy valaki ragaszkodik a szakmájához, akkor valóban elképzelhető, hogy olyan kompromisszumokra kényszerül, mint például gyengébb fizetésért dolgozni. Van pár egyedülálló anyuka barátnőm, akiknek nincs hátszelük. Kettőről közülük biztosan tudom, hogy fundamenta, csok, meg hitel segítségével törtek ki az albérletek fogságából. Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy saját lakásba szüljön, de talán még a hitel is jobb mint az albérlet. Ketten ennyi pénzből szerintem meg tudnátok oldani, ha tényleg nincs más hitel. Az egyik egyedülálló anyuka barátnőm a gyerektartással együtt kap mondjuk havonta max 400ezret, és albérletben élnek, Budán. Fáj neki fizetni az albit, de nincs arról szó, hogy éheznének vagy nyomorognának.

Testvérem kint Németországban alapított családot, jól élnek, nem arról van szó. De tudod mennyi esélye van, hogy ott ahol él valaha saját lakása legyen? Közel 0. Semmivel nincs így előrébb, mint például én. (Sőt.)

Irigykedés helyett nézz utána, hogy milyen lehetőségeitek vannak, vagy hogy tényleg annyira esélytelen-e nektek, hogy belevágjatok.