Ha valaki trehányul dolgozik, attól még ti lehettek jó ismerősei/barátai/haverjai egymásnak?

Ja.

Max szólok neki.

Ha a melóhelyén nem tud rendesen dolgozni, akkor milyen lehet a való életben?

Nem kell mindent 100%-os precizitással végeznie, de azért figyeljen oda.

Mert egyébként jó eséllyel rám is hasonlóan fog figyelni, mint a munkájára, ha szükségem lesz rá.

Is-is. Nyilván amíg nem vagyok a kollégája vagy a főnöke, addig nem zavar ez a dolog.

De ha mint barátom, nekem adja elő ezt a "minek normálisan csinálni bármit, úgy is elcsalom" monológot, nem biztos, hogy akarom tartósan hallgatni. Volt ilyen trükközős barátom, mindenben a megúszásra meg a simliskedésre ment. Folyamatosan kioktatott arról, hogy az xy mennyivel többre vitte azzal, hogy mindenkinek jól odamondta, majd lelépett gerinctelen módon, mint a magamfajták. Szerintem egy buta szolgának nézett a szíve mélyén, nem tudom. Már nem beszélünk.

Egy másik barátommal most vívom az ezzel kapcsolatos harcokat, de más szempontból. Ő nem trehány, hanem egyszerűen lusta, követelőző. Soha nem dolgozott még a családi vállalkozáson kívül, ott sem ért igazán a dolgokhoz, csak asszisztál. Nem is akar érteni. Mindig mondogatja, hogy kellene munkát keresni, ezt szeretne, azt szeretne (olyat, amiben én is dolgozom), olyankor felajánlom neki, hogy segítek, akár elmagyarázni dolgokat, akár tanfolyamokat, kurzusokat nézni és látszólag el is fogadja... De lassan 3 éve küldöm neki a tanfolyamokat és faggatom arról, hogy milyen konkrét terület érdekli, de olyankor felszívódik. El sem olvassa az üzeneteimet hosszú hetekig, aztán egy teljesen más témával kapcsolatban rám ír, aztán beszélgetünk, találkozunk, megint megy a rinya, hogy mit szeretne, megint felajánlom neki, megint kezdjük előről. Múltkor mondtam neki, hogy ha akkor nekiállsz, mikor először szóbahoztam, már rengeteg dolgot tudhatál és rég alkalmaznának. Akkor meg jönnek a kifogások, hogy most épp a szakdoga, most épp nyár volt, jön a karácsony, inkább az edzésre koncentrál, sok otthon a papírtologatós munka, most épp állást keres... Jah, jah... Lassan elengedem.

Igen, amíg melóban nem kell vele együttműködnöm.

Mivel én elég lelkiismeretes vagyok, talán kicsit túl vonalas is, szerintem ott lenne vége a jó viszonynak nagyjából :D

Vannak olyan munkahelyi ismerőseim, akik más részlegen dolgoznak, de ha összetalálkozunk, midnig jól elbeszélgetünk, aztán közben meg hallom, hogy nem éppen a munka hőse...

Én a kérdésben leírt trehányul dolgozó vagyok.

Azt vettem észre, hogy az embereket szokta zavarni, pedig egy barátságban tényleg semmi közük hozzá. Párkapcsolatnál persze más lenne a helyzet, mert az pénzügyi közösség is, a pénz pedig munkából van. Úgyhogy ott ez fontos kérdés, na de egy barátságnál... tényleg nem értem. A munka világán kívül rendkívül megbízhatónak tartom magam, jó barát vagyok. Talán ez szar duma, de nekem szükségem van érzelmi töltetre ahhoz, hogy megfelelően tudjak alkalmazkodni, és figyelembe vegyem a másik ember érdekeit is. Ez az érzelmi plusz egy barátságban nyilván megvan, viszont egy főnök-beosztott viszonyban annyira nagyon nincs. Ezt még fejlesztenem kell a következő években.

Na mindegy. A kérdésre válaszolva, voltak barátságaim, amik kifejezett emiatt mentek tönkre, pedig semmilyen munkakapcsolat nem volt köztünk. Mai napig nem értem.

Ezt a tulajdonságomat egyébként anyámtól örököltem, ő még rosszabb is volt nálam. Huszonévesen kétszer is megjárta a munkaügyi bíróságot.