Ha a 30-as éveikben az embereknek jellemzően több pénzük és több önbecsülésük van, mint egy évtizeddel korábban, akkor miért az utóbbit sírják vissza a legtöbben?

8

A gyakorin 40-essel, a való életben 30-assal kezdődnek, amiket írni szerettem volna.

11

Oké, oké, mesélj még...

9es igazad van. Nekem esküszöm megkönnyebbülés dolgozni, persze itt is van stressz, de tudom, hogy ha pl megkérnek valamire és megcsinálom, akkor az kész van és ennyi.

Tanulás pedig úgy működik, hogy hiába tanulsz rá sokat (eleve nem tudod, hogy mi az "elég"), az még semmire sem garancia, lehet, hogy megbuktatnak ugyanúgy. Nagyon hektikus emiatt és borzasztó stresszes. Nincs az, hogy jó szívvel félreteszed a könyvet, hogy na megtanultam. Munkával viszont általában így vagy.

Fiatalnak lenni olyan, mintha egészségesebb lennél, tele lennél energiával, minden sokkal boldogabb szokott lenni a legtöbb embernek. Amint valaki belép a felnőttkorba, sajnos nem tudni, mi vár rá, és sokaknak ekkor tényleg borzalmasak a kilátásai. Sokan hajléktalanokká válnak. Mások meg egyre jobban betegszenek lefele. Nem minden ember tudja bejárni ugyanazt az utat, így nem mindenki keres jól, vagy alakítja ki az önbecsülését. Én is csak tavalyelőtt tudtam elkezdeni dolgozni, most lettem 30, az életkörülményeim egy kívülállót alaposan megzavarnának...

Talán olyanok is visszasírják a fiatalságukat, akik úgy érzik, elpocsékolták. Hogy nem tettek meg dolgokat, amelyeket meg akartak tenni. Hogy nem alakítottak ki élményeket élmények hátán. Minél öregebb az ember, annál inkább szembesül azzal, hogy öregen pl.: nem esik olyan jól a szex, hogy táncolni is nehéz, hogy tanulni egyre nehezebb, holott az a közhely járja, hogy a legöregebbek a legbölcsebbek (mondjuk olyan öreget aki tényleg bölcs még nem láttam). Az életed nem áll másból, csak munka, munka, munka.