Kedves Nők! Mennyire tudnátok magatokat elképzelni háztartásbeliként?

Nem.

Valószínűleg van bennem egy kis munkamánia, most mentem egyhuzamban kilenc napot dolgozni, szóltak, hogy holnapra is kellene ember, és örömmel megyek.

Mikor karantén miatt levágták az óráinkat úgy, hogy csak heti két nap kellett menni, azt hittem, megőrülök, pedig közben megtanultam egy új nyelvet nulláról középfokra, és eljutottam oda, hogy már le tudok futni 20-30 km-t is, de mégis haszontalannak éreztem magam, zavart, hogy nincs szakmai sikerem.

A lakás meg így is patika, bár 35 nm-en ezt nem nehéz abszolválni :D

Élvezném, ha háztartásbeli lennék, de nem leszek valószínűleg. Csak úgy lennék, ha nagyon jól élnénk, a férjem fizetéséből luxusra is telne (nem havi dubajozást akarnék, hanem hogy semmiben se legyen hiányunk nekünk és gyerekeinknek se). Egyik rokonomék így élnek és elég szép kis életük van.

Szerintem egy gyerekneveléshez elkell egy teljes ember. Én úgy gondolom az ember magának szül gyereket, nem az óvónéninek, tanítónéninek. Szuper, ha van egy szülő, aki úgy tud a gyerek mellett lenni (pl. iskola után úgy ül le vele tanulni), hogy nem kell közben a munka miatt aggódnia.