Kedves Nők! Mennyire tudnátok magatokat elképzelni háztartásbeliként?

Gyermeket egyáltalán nem tervezünk a férjemmel, de amikor itthon kellett ülnöm karantén miatt, életem legszebb hónapjai voltak.

Mindig csillogott a lakás, főztem, mostam, takarítottam, annyit, amennyire én úgy érzem igényem lenne, azaz többet, mint amennyire volt addig időm.

Mindig éltanuló voltam, a munkában pedáns, és mentem mint a gép, kihúztam a melóhelyet a bajból, ha nem volt ember, elismertek.

Aztán most ezt megtapasztalva, hogy mennyivel jobb itthon, elmentem máshova dolgozni (jobb pénzért-ez a vicc) félállásba.

Heti 2-3 napot dolgozom, mellette jut elég időm a háztartásra, barátokra, és a féjemre. Nekem ez mindig fontos volt, hogy a hely, ahol élek, a környezet, amiben vagyok, szép, rendezett legyen.

A férjem nagyon besegít a háztartásba, de jobb szeretem én csinálni a dolgok egy jelentős részét, és engem abszolút kielégít a háziasszony szerep. Nem kell bizonyítanom, mert kinek, és ugyan mit? Nagyon jól keresek nagyon baráti mennyiségű munkával, a kollégák, és a főnökség szeret, én szakmailag haladok.

De, ha holnaptól nem dolgozhatnék, mert csak háztartásbeli lennék, nem hiszem, hogy azt érezném, derékba-törték az életem. Hiányozna a munka, és ha lehet, találnék rá utat, hogy "dolgozzak". Mennék önkénteskedni menhelyre, vagy ilyesmi, de nekem nem lételemem a karrier. Az én lételemem, hogy szép helyen lakjak, és jó emberek vegyenek körül. Meg ne kelljen sokszor korán kelni :D

Szia!

Kihangsulyozom, hogy ez a sajat velemenyem, es nem akarok senki eletebe bepofazni, csak leirom, hogy en mit gondolok.

Szoval, szerintem sokkal jobb az, ha a parok/hazastarsak 1-1dominansabb oldalt visznek. Ha mindketten dolgoznak es mindketten csinaljak a hazimunkat az elkepesztoen sok energiat felemeszt, es egyikben aem tudnak igazan kiteljesedni, elkezdik nyugnek erezni. Ha viszont a merleg elbillen valamelyik iranyba, akkor szerintem sokkal kiegyensulyozottabb eletet tudnak elni. En ezt nem bontanam fel nemekre, szerintem semmi problema azzal, ha egy ferfi marad otthon vagy ha egy no epiti a karrierjet. Illetve meleg paroknal is evidens, hogy nem lehet szetbontani nemekre a felallast. De szerintem az a legmegfelelobb ha az egyik javareszt otthon van, biztositja az otthon meleget, ettol fuggetlenul lehet mondjuk reszmunkaidos allasa, vagy kisvallalkozasa, mert az sem jo, ha semennyi penzt nem keres. Pl. : szulinapnal/ karacsonykor megakarja lepni a masikat, akkor tok jo, hogy van ra sajat penze. A masik felnel meg jobb ha a munkajara koncentral, de ez nem jelenti azt, hogy otthon sose tereget ki/ mosogat el stb. A lenyeg, hogy szerintem egyik sem mukodik a masik nelkul, illetve az a legfontosabb, hogy tiszteletbe tartsak a felek egymas munkajat, es ne mondjak azt, hogy ez vagy az a fontosabb, mert mindketto ugyanolyan fontos, de ez csak az en velemenyem.

13 éve dolgozom, ahogy kikerültem az iskolából. Most voltam otthon 3 hetet táppénzem. A betegségtől eltekintve ami az első napokban volt csak nagyon kellemetlen, utána nem, jól éreztem magam otthon. Mondjuk nem is csináltam nagyon semmit. Reggeli utána filmnézés majd olvasás, délután még egy film, sok családozás. 3 hét után még maradtam volna pár hetet otthon, de egy kicsit kezdett hiányozni a munkahelyem. Viszont éreztem, hogy nagyon kipihentem magam , belekezdtem olyan dolgokba amihez előtte semmi kedvem nem volt. Úgy gondolom, hogy mindig nem tudnék otthon maradni, de ha egyszer munkahelyet váltanék szívesen otthon lennék legalább fél évet pihenni, akár utazgatnék is. Ha viszont nyernék a lottón nem dolgoznék. Hanem zongora órákat vennék, délelőttönkènt konditeremben lennék stb… ezt most így gondolom, de biztos a való èlet nem ezt hozná.

A takarítás nem túl nagy ügy ha az ember ráér egész nap, főleg , hogy a szárítógéptől a mosogatón át a robot porszívóig mindenem van.

Én gyűlölöm a házimunkát, pláne, hogy ez egy olyan sziszifuszi munka. Jobban érzem úgy magam, hogy emberek vesznek minden nap körül, sőt, felnőttek, akikkel lehet értelmesen beszélni. Bele is bolondulnék, ha egész nap otthon kéne lennem, és vinném a háztartást.

És bennem lenne a félsz is, ha otthon maradnék, kiesne x év az életrajzomból, történne valami, akkor hogy, hol tudnék elhelyezkedni. Bízom a férjemben (különben nem mentem volna hozzá), de akár holnap elütheti a villamos, rögtön nem lenne bevételi forrása a családnak.

Nekem nem célom felfelé törni a ranglétrán, nem akarok főnök vagy befolyásos ember lenni. Viszont nem tudnám feladni teljesen, örökké azt, hogy dolgozok. Ez azért van, mert megtaláltam azt, amit igazán szeretek csinálni. Egyébként ezzel jól is lehet keresni plusz már most is homeoffice-ban tudom végezni. Néhány évre ki tudnám vonni magam a forgalomból pl amíg a gyerekek nem mennek oviba, de örökké nem. Lehetnék otthon, dolgozhatnék félállásban, de nem érezném teljesnek az életemet, ha nem foglalkoznék magasabb szintű matematikával rendszeresen. És hiányozna a szakmai társaság.

Nem tartom egyébként ördögtől való dolognak a háztartásbeliséget, de úgy érzem, ez nem az én utam.

20/l

Valósabb képet adna, ha a férfiakat is megkérdeznéd, mert a többség szereti a SZABADIDŐT, a pihenést. Nem a konyhatündérkedést.

Gyereket nem akarok, és nem elégítene ki, hogy az az életem, hogy egy férfi asszisztense legyek, míg ő sikeres az életben. Viszont nekem az előrelépés sem fontos, csak az, hogy legyen munkám.

Mivel benned ez az egész felmerült kérdésként, nem olyan ember vagy, akinek az életéhez hozzátartozik, hogy az EMBEREKNEK dolgoznia kell, nemtől függetlenül.

Hogy értsd: gondolom, érettségiztél, és fel sem merült benned az az opció, hogy nem érettségizel le. Mert nem olyan közegben nőttél fel, ahol elég a 8 általános is, hanem olyanban, ahol az emberek minimum eljutnak az érettségiig.

Na ugyanezt fordítsd le a munkára. Én olyan közegben nőttem fel, ahol az emberek, nők és férfiak, dolgoznak. Nem azért akarok dolgozni, hogy valami hiperkarriert fussak be, hanem mert az én default beállításaimban ott van, hogy a felnőtt ember dolgozik, hogy eltartsa magát, hogy fizesse a számlákat, hogy anyagilag ne függjön senkitől.

Én megbolondulnék, hogy ha csak otthon kéne lennem. Szeretem a házimunkát, szeretek nagyon főzni is, de az, hogy én a hét minden napján, reggeltől-estig csak ezt csináljam otthon, nem tudom elképzelni. Ha gyerekem lesz egyszer, persze akkor az más, de így, hogy még nincs gyerek, így nekem ez kifejezetten büntetés lenne. :-D

27N