Ha valakire azt mondják, hogy lusta és semmirekellő, azért ő személyesen felelős vagy csupán az agyadban végbemenő kémiai folyamatok és hormonok okozzák ezt?

#16

Azt vedd észre, hogy a siránkozás és semmit tevés nem vezet sehova. Túl vagy már azon a koron, amikor a szülök tisztába tesznek. Gondoskodj magadról, elöre gondolkodni, terveket szöni, azokat megvalósítani. Megy ahogy megy, de csináld, ez ad értelmet az életnek. Kezdd el használni a fantáziádat, merj álmodozni, hagyd a benned élö gyereket is élni, ebböl sikerélményed és örömöd lesz ha csinálod. A te esetedben, és másoknál is azért merül fel a "minek élek egyáltalán, semmi értelme" kérdés, mert az alapvetö emberi mivoltod ellen dolgozol. Az élet célja nem a hamis célok kergetése, nem elérése és emiatt mindennek a hibáztatása, hanem az, hogy jól érezd magad és szeresd az életed akármennyit sikerül is elérni. Ez azt jelenti, hogy megteszed a töled telhetö, neked még jóérzést okozó dolgokat, ami már kellemetlen azt elfogadod hogy nem a tiéd.

Tüzz ki magadnak egy álomszerü, elérhetetlennek tünö célt, és kezdj el azért tenni, út közben észre fogod venni, hogy sikereid vannak, és ez boldogsággal tölt el. Alakulni és változni is fog, miközben realizálódik, hogy mire vagy képes, és mire nem, de ad egy gerincet a mindennapjaidnak. Ezt nem tudja más megtenni helyetted, mert ha más állít neked célokat, akkor azonnal kényszer lesz az egész életed. Ha nincsenek saját vágyaid akkor egyre inkább be fogsz szorulni abba a helyzetbe, hogy a megélhetésért mások vágyait és céljait építed. Gondolkozz el rajta hogy mit szeretnél az élettöl, mérlegeld hogy mid van most hozzá, miböl tudsz elindulni, tervezd meg egy kicsit a dolgok menetét, és csináld. Hidd el müködik, ráadásul nem lesz idöd a feltett kérdésedhez hasonlókon gondolkodni sem, mert kitölti a napjaidat az hogy élsz. Ez nem csak az anyagcserét és a táplálékszerzést jelenti, hanem a mentális dolgokat is, azt, hogy teljesnek érzed magad, nem üresnek. Fiatal vagy még, tele vagy lehetöségekkel. A legjobb, ha azon kezdesz el dolgozni, hogy a hobbid legyen a munkád, gondold át hogy mit szeretsz csinálni, mi okoz örömet, képezd magad abba az irányba. A munkát nem lehet megúszni. Egy nyugodt, stresszmentes, örömet okozó munka, amit minden nap lelkesen és jó kedvvel tudsz csinálni nagyon megkönnyíti az élet többi területén felmerülö feladatokat.

Így, a "kell" szó nélkül jobban átmegy a mondanivaló? Így már tudsz arra koncentrálni, vagy ragaszkodsz a nézöpontodhoz, és elutasítasz minden fajta segítséget?

"Te is és előző hozzászóló is a “kell” szót használja."

Csakis ha, akor értelemben. Ha ezt akarod, akkor ahhoz az is kell.

Ha ezt nem akarod, akkor nem kell. Lélegezni sem kötelező. Tessék, nyugodtan meg lehet fulladni.

Enni sem kell. Tessék, nyugodtan éhen lehet halni.

"Tehát te magad sem hiszel az életnek egy felsőbbrendű céljában, nem hiszen a valóságnak, Univerzumnak a felsôbbrendű céljában."

Persze, hogy nem, nincs ilyen.

Az életünknek nincs előírt értelme. Mi adhatunk neki olyat, mai nekünk tetszik. Hát mi a maximális szabadság, ha nem ez?

Csak ha valamit akarunk, akkor azért tenni is kell. Ennyi.

"nem kell ehhez mentális zavar szerintem, elég ha fejben levezeted."

De, kell.

Amit te csinálsz az egy funkcionális szolipszizmus, elvárnád a világtól, hogy azon dolgozzon, hogy te a paradicsomban érzed magad tétlenül.

Csak rajtad kívül itt van még laza hétmilliárd ember és nem tudom, mitől lenne erre neked több jogod, mint a többieknek.

Ergo: mindenki tegyen bele annyit, hogy mindenkinek jusson is belőle.

A normális élet módja élni a saját céljaidért, a világ keretei közt megtalálva azt az utat, amin a legkellemesebben el tudsz lavírozni a céljaid érdekében és az egészet a lehető legjobban élvezetessé tenni magadnak.

Nekem az úszás kellemes élvezetes sport és szórakozás, neked meg kínlódó kapálózás a megfulladás ellen.

Ez a hozzáállási különbség.

És ezzel van a baj, mondom, hogy nem a víz a hülye. :)

A gondolkodásod tipikus depressziós tünet.

" Magasztosabb célok nélkül az egész csak az egó felfújására megy."

Most komolyan azt akarod nekem eladni, hogy azért punnyadsz tétlenül, mert magasztos célra vársz?

:D

Amúgy leírtam, a céljaidat te tűzöd ki magadnak. Rajta, akkor tűzz ki magasztosat.

De amíg arra nem jössz rá, addig igazán csinálhatnál valami mást is önsajnálás helyett.

Hobbi, sport, akármi. Írjál versen az élet fájdalmáról, akármi.

Bármi hazsnosabbat ennél.

Vagyis amit írtam, stimmt.

Kerestél magadnak megfelelő, általad elfogadható kifogást arra, hogy ki ne kelljen mozdulnod a tespedésből.

Mondom általad elfogadhatót.

Én ezt nem tudom megoldani, nem vagyok pszichiáter, nem tudlak ostorral kikergetni valamit csinálni, hogy magad is rájöjjél, csak elkezdeni nehéz, utána viszont sokkal jobban éreznéd magad.

Az élet értelmét, és a magasztos célt nem otthon fetrengve, unatkozva, élni nem akarás közben fogod megtalálni, hanem úgy ha csinálsz dolgokat, és ebböl kialakul, hogy te mitöl vagy boldog.

Adhatok neked magasztos célt (vagy megmondhgatja neked bárki más), amiért elkezdhetsz élni és "dolgozni", de az az én magasztos célom lesz, és neked egy újabb kényszer.

Ha utálod a szabályokat és törvényeket, akkor azt ajánlom olvass a buddhizmusról, Buddha életéröl. Az a vallás szinte csak az ember önmagával való foglalkozásáról, megismeréséröl, a megtisztulás eléréséröl szól. Talán tetszeni fog.

Adj magadnak lehetösséget nemet mondani dolgokra, ehhez próbáld ki öket, hogy legyen alapod nemet mondani rájuk. Szerintem az élet magasztos célja maga az életben maradás. Egyetlen életem van, ezt szeretném kihasználni. Nem tudom mi volt elötte, vagy mi lesz utána, nem tudom meddig tart, de ez nem is lényeges. Jelenleg élek, vannak érzéseim, jók és rosszak, szeretnék minél több jót és minél kevesebb rosszat. Szeretném az általam jónak vélt dolgokat gyarapítani, és az általam rossznak tartottakat mérsékelni.

A magasztos célt te fogod magad számára megtalálni.