Ha valakire azt mondják, hogy lusta és semmirekellő, azért ő személyesen felelős vagy csupán az agyadban végbemenő kémiai folyamatok és hormonok okozzák ezt?

#8 #9

Igazán jó gondolatok! Ritkán olvasok ilyeneket.

#10 ez is teljesen igaz, ilyennel én is találkoztam már, én még szerencsére nem tartok ott.

Kérdezö! Nézz magadra kívülröl hogy lásd, milyen képet mutatsz ezzel, tetszel-e saját magadnak így. Ha nem akkor rúgd s*ggbe magad, és kezdj magaddal valamit, keress egy célt ami mozgat, pl. lusta ember nem kell a csajoknak sem. Legyél olyan, hogy büszke lehess magadra, és mások is büszkék legyenek rád. így csak elsétálsz a lehetöségek mellett, és ha ezt megszokod, akkor késöbb észre sem veszed, vagy akár el is kerülöd öket.

Fü helyett szívj friss levegöt!

Rossz a hozzáállásod. A passzív életviteled kialakulásáért felelös körülményeket ne keverd össze a megszületni akarás vagy nem akarás kérdésével. Az élet nem az a dolog ami létre akar jönni.

Az lehet a baj, hogy túl jó dolgod van, kevés megpróbáltatásban volt részed, mindent a segged alá tettek, így nem érted a dolgokat, a világ müködését, nem tanultad meg értékelni ezeket. Nem látod azt sem, hogy jó dolgod van és ennek örülni kell és kihasználni a helyzeted.

Azt sem látod és érted, hogy az élet nem abból áll, hogy te tapasztalatlanul mit tartasz szabálynak, korlátnak, hátráltató dolognak. Vannak társadalmi együttélési szabályok, amik a te egyéni szabadságodat is ugyanúgy védeni hivatottak mások hülyeségétöl. Ezeket el kell fogadni hogy így müködnek, és ebböl kell a számodra lehetö legjobbat kihozni. Ez jelenti azt, hogy haladsz az életben másokon való átgázolás nélkül. Felejtsd el az emberiség elleni összeesküvéses vezetö hatalmi hülyeségeket. Vannak országok, ahol sajnos a vezetés önzése és hatalomvágya rossz helyzetet teremt, te nem olyanban élsz, kb azt csinálsz amit akarsz, senki nem fog beleszólni. A pillanatnyi politika sem mérvadó, a lényeg az adott körülmények között megélni, fejlödni, stb.

"Tehát mindenképp szeretni és élvezni kell az életet, a feladataid, a szükségleteid kielégítését, játékszabályokat?"

Nem kell.

Csak kábé ezt jelenti élni.

A világ nem neked lett teremtve és nem a te kiszolgálásodra.

Egy civilizáció csak akkor működik, akkor tudod élvezni az előnyeit, ha bele is teszel annyit, amennyit kiveszel.

Aki nem tesz bele, csak kivesz, azt a biológia parazitának hívja. :)

#16

Azt kell észre venned, hogy a siránkozás és semmit tevés nem vezet sehova. Túl vagy már azon a koron, amikor a szülök tisztába tesznek. Magadról kell gondolskodni, elöre gondolkodni, terveket szöni, azokat megvalósítani. Megy ahogy megy, de csinálni kell, ez ad értelmet az életnek. Kezdd el használni a fantáziádat, merj álmodozni, hagyd a benned élö gyereket is élni, de hogy ebböl sikerélményed és örömöd legyen azért tenni is kell valamit. A te esetedben, és másoknál is azért merül fel a "minek élek egyáltalán, semmi értelme" kérdés, mert az alapvetö emberi mivoltod ellen dolgozol. Az élet célja nem a hamis célok kergetése, nem elérése és emiatt mindennek a hibáztatása, hanem az, hogy jól érezd magad és szeresd az életed akármennyit sikerül is elérni. Ez azt jelenti, hogy megteszed a töled telhetö, neked még jóérzést okozó dolgokat, ami már kellemetlen azt elfogadod hogy nem a tiéd.

Tüzz ki magadnak egy álomszerü, elérhetetlennek tünö célt, és kezdj el azért tenni, út közben észre fogod venni, hogy sikereid vannak, és ez boldogsággal tölt el. Alakulni és változni is fog, miközben realizálódik, hogy mire vagy képes, és mire nem, de ad egy gerincet a mindennapjaidnak. Ezt nem tudja más megtenni helyetted, mert ha más állít neked célokat, akkor azonnal kényszer lesz az egész életed. Ha nincsenek saját vágyaid akkor egyre inkább be fogsz szorulni abba a helyzetbe, hogy a megélhetésért mások vágyait és céljait építed. Gondolkozz el rajta hogy mit szeretnél az élettöl, mérlegeld hogy mid van most hozzá, miböl tudsz elindulni, tervezd meg egy kicsit a dolgok menetét, és csináld. Hidd el müködik, ráadásul nem lesz idöd a feltett kérdésedhez hasonlókon gondolkodni sem, mert kitölti a napjaidat az hogy élsz. Ez nem csak az anyagcserét és a táplálékszerzést jelenti, hanem a mentális dolgokat is, azt, hogy teljesnek érzed magad, nem üresnek. Fiatal vagy még, tele vagy lehetöségekkel. A legjobb, ha azon kezdesz el dolgozni, hogy a hobbid legyen a munkád, gondold át hogy mit szeretsz csinálni, mi okoz örömet, képezd magad abba az irányba. Dolgozni mindenképp kell. Egy nyugodt, stresszmentes, örömet okozó munka, amit minden nap lelkesen és jó kedvvel tudsz csinálni nagyon megkönnyíti az élet többi területén felmerülö feladatokat.

"Téged a belekényszerítés része nem zavar?"

Nincs semmiféle belekényszerítés.

Nem akarsz megfulladni? Akkor lélegezni kell.

"Megérteném ha a “játék” kezdete előtt megkérdeznék, hogy részt szeretnél-e venni, ilyen és ilyen feltételek mellett."

Spermium és petesejt állapotban nem voltál döntőképes.

A játék ott kezdődött.

"tulajdonképpen csupán egy harc a túlélésért és egy paradicsomi világra semmiben nem emlékeztet"

Paradicsomi világ sosem volt és sosem lesz.

Mint említettem, a világ nem a te kiszolgálásodra teremtődött.

És az univerzumot állatira nem érdekli, hogy élsz vagy halsz.

Amúgy én nem érzem az életet kínlódásnak.

Moderált adok-kapok játék, némi hatásfok-veszteséggel, tehát alapvetően nem kapok vissza többet, mint beleteszek.

Ezen keretek közt kell megtalálni azt az optimális életmódot, amivel élvezhető.

És lehet a keretekre panaszkodni, csakhogy azon keretek miatt létezhetsz egyáltalán.

Olvass csak vissza, miket írtam korábban.

Benne vagy abban az állapotban, amikor az életed megváltoztatásánál kényelmesebbnek érzed a semmittevést és panaszkodást.

Ha egyedül nem tudsz ebből kilépni, akkor pszichológus kell.

A panaszkodás nem segít és nem is megalapozott.

Sokszor leírt, elcsépelt, de ide illő mondás, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem a víz a hülye.