Úgy érzem, hogy haszontalan, semmirekellő élősködő senki lehúzó tagja vagyok a társadalmunknak?

Amiket leírtál, azokat az emberek 99%-a, vagy méginkább 99.999%-a nem érti.

Egy ember nem érthet mindenhez, mert az emberi élettartam és agykapacitás véges. Csakis azok a társadalmak tudnak fejlődni, ahol az emberek nagyon kis része, nagyon ért valami kis miniatűr témához, de azt nagyon vágja, ez viszi előre a többsége társadalmat, akik csak el vannak, mint vízben a hal.

Már az őskorban is ilyenek voltak az emberek, ezért tudtunk fejlődni. Valaki vadászni tudott, másvalaki gyűjtögetni, a harmadik ruhákat varrni, az ötödik kunyhót építeni. Ahol mindenhez mindenki ért egy túlélési szinten pl. a csimpánzok, ott nem igazán van fejlődés, mindenki nagyjából tudja hogyan lehet megélni és valahogy megvannak.

Te is lehetsz a része ennek a nagyon kis százaléknak, ha mondjuk elvégzel egy egyetemet mondjuk fizika szakon. De akkor nem fogod soha megtudni hogyan gyártanak műanyagot, vagy hogyan történik a sejtek anyagcseréje, mert az nem a specializációd része. Egy témára rá kell koncentrálni nagyon, és azt jól kitanulni, a középkorban ilyenek voltak pl. a jó ötvösmesterek. Nem tudták hogyan kell az állatokat gondozni meg aratni, nem tudták betéve a Bibliát, mint a pap, nem tudtak olyan jól számolni, mint egy kereskedő, de mivel rákoncentráltak a fémmegmunkálás kitanulására, olyan dolgot tudtak adni az embereknek, amit senki más sem.

Erre a dilemmára már Madách is rávilágít az Ember Tragédiájában. A Falanszterben találkozik Ádám egy nagyon tehetséges kémikussal, és beszélgetnek a tudományokról. Ádám azt mondja, hogy őt minden tudomány érdekli, a kémikus erre megdorgálja, hogy akkor semmiben sem fog elérni eredményt. Ádám irigykedve néz a kémikusra, aki igaz, hogy csak a kémiához ért, abban viszont kiváló.

Nem derül ki a leírásodból, hogy milyen végzettséged van, és dolgozol el? Ha elmész a TESCO-ba árufeltöltőnek, azzal is hasznos tagja leszel a társadalomnak, mert felpakolod a polcokat, hogy aztán a családok mindent össze tudjanak szedni a nagybevásárláshoz.

7 milliárdan vagyunk a Földön, nem gondolhatod komolyan, hogy mindenkinek egy ezermester Da Vinci-vé kéne képeznie magát. Nem így működik a társadalom, és mégis megélünk, mégis fejlődünk.

Az okos azért osztja meg a találmányait a butával, mert az összes ember egy fajhoz tartozik és társas lények vagyunk. Bár sok dologban kiütköznek az emberi természet negatívumai, pl. a háborúk, a nácizmus vagy most az ISIS, az ember szerintem egy alapvetően jó lény, aki segít társain. A társakon való segítés evolúciós előnyhöz juttatja az embert, mert összetartó társadalomhoz, fejlődő technikához vezet.

Fújhatsz a vezető politikusokra, a rabló NAV-ra, meg a gonosz rendőrségre, de valahogy mégis az emberi összetartás gyümölcsein élsz egy fűtött szobában, árammal működő számítógépen pötyögsz, nem pedig az erdőben ázol mókusokra vadászva, rosszul összefort törött csontokkal és 10 gennyes, szétrohadt foggal.

Egy fehér ember genetikailag nem tehetségesebb, vagy jobb egy feketénél. Évezredekre visszavezethető gazdasági és kulturális okokból úgy alakult, hogy Európa, ahol döntő többségben fehérek élnek, gyorsabban tudott fejlődni, mint a világ többi része. Előnyös helyzetünk miatt az ókorra, középkorra ki tudtunk alakítani relatíve biztonságos városokat, ahol a paraszt aratott, a kovács lovakat patkolt, Da Vinci vagy Pitagorasz a tudományt fejlesztette, a pap meg lelki segítséget nyújtott.

Afrikában sajnos nem így alakult és ugyanúgy éhezve kell futniuk az oroszlán elől, mint húszezer éve, de ennek semmi köze a bőrszínhez.

Nem azért vagy a Földön, hogy hasznos légy. Ez a mai társadalom felfogása, de semmi más. Nem az eredeted indoka és értelme.

Rengetegen vannak, akik nap mint nap eljárnak dolgozni, pénzt csinálnak a cégüknek és maguknak, és sokkal inkább kárára vannak az Életnek, mintsem hasznára: fenntartják ezt a fenntarthatatlan, kizsákmányoló és a bolygót pusztulás felé sodró rendszert, manipulálják embertársaikat, és semmi valóban hasznosat nem tesznek cserébe.

Látod, máris kevésbé vagy káros rengeteg embernél, már az önmagában vett "nem hasznossággal" is.

A társadalomnak én is lehúzója vagyok.

De én büszke vagyok rá. Meg arra hogy nem dolgozok másnak és saját ötleteimből, munkámból el tudom tartani magam.

A tesco árufeltöltő csak egy pár ember számára hasznos: azoknak, akik kezében van a tesco.

Esetleg a szűk családjának.

Én akkor érzem magam hasznosnak, vagy inkább értékesnek, ha nem hagyom magam kizsákmányolni.

Nem az én dolgom előrevinni a társadalmat, tudományt.

Ezt a társadalmi rendszert inkább rombolni kéne, mert ami most megy az kizsákmányoló, protekción, korrupción alapuló rablógazdálkodás.

Szóval a rombolással közelebb kerülhetünk egy jobb, igazságosabb társadalmi rendszerhez.

Na meg az elmaradott országokat inkább lehuzta az európai ember.

Olcsó nyersanyag és munkaerő.

Valamint fogyasztói piac.

Gyakorlatilag legalizált és elfogadott rabszolgatartás.

Ugyanez nálunk a "jótékony" közmunka.

Megtanulsz egy szakmát, aztán akkor majd fogsz érteni valamihez, nem tudom, miért ilyen bonyolult kérdés ez. Ha zavar, hogy nem érzed magad hasznosnak, akkor valami valódi szakmát tanulj meg, ahol tényleges értékteremtő munkát végzel (pl kőműves, azzal még jól is lehet keresni).

"A feketéknek pl. miért adtak repülőket, autókat, vízvezetéket, gyógyszert? Miért jó az a fehér embernek, ha a másiknak segít?" - :D A fehér ember nem "segíteni" ment Afrikába, hanem hogy kizsákmányolja a feketéket. Ehhez pedig a saját civilizációs infrastruktúráját ki kellett építenie a kontinensen.

áháháháhá xD Kicsit se süt a fajgyűlölet. "Pedig fehér vagyok." "A feketéknek miért adnak a fehérek? stb." Ezeket remélem csak viccnek szántad. xD

na lényegre:

"Volt 1-2 zseni aki vitte az emberiséget?..."

-> Nem.

Fiatal vagy, és normális, hogy még itt tart a világképed. Erre az iskola is ráerősít biztosan, mert nekik a tananyagot emészthető méretre kell csökenteniük, következésképp csak kis számú fontos eseményt és személyt (királyokat, nagy tudósokat...) tálalnak neked, és ez azt az illúziót kelti, hogy az emberiség nagy része szxrt se csinált, csak néha születtek ilyen "szupermenek".

DE!

Ez baromira nem így van.

Vegyük Newtont. A saját kútfejéből húzta elő a klasszikus mechanika törvényeit?

A nagy lószxrt. Először is ott volt mögötte a teljes Royal Society (Királyi Társaság), korának tudoményos szervezete, ami rögtön egy óriási keretet adott a gyakorló tudósoknak.

A törvények közül igazából a gravitációról szólü megközelítése volt "új", de ennek a felismerését is Kepler munkássága a bolygók viselkedéséről tette lehetővé, ez szolgáltatta azt az információt és bizonyítékokat, amivel egy ilyen állítást, hogy a lefelé esést és a bolygók pályáit meghatározó erő ugyanaz, fel lehetett hozni.

Majdnem az összes többi "Newton-törvény" olyasmi, amit előző tudósok már leírtak, megvittattak, érveltek ellene és mellette; Newton csak egy összefoglaló kötetbe szerkesztette őket.

Ezzel nem az érdemeit akarom kisebbíteni, csak annak a belátását, hogy - ahogy ő maga mondta magáról - "óriások vállán állt", azaz rengeteg másik ember munkássága tette lehetővé az ő eredményeit.

Számos kortársát kisiskolás fizika könyvben nem találod meg, de egy rendes tudománytörténeti könyben vagy Newton-életrajzban (RENDESet mondtam!) ott mosolyognak ők is.

Mehetnénk tovább:

ki volt Edison? Persze nagy tudós, de ugyanakkor tucatnyi kulimunkást foglalkoztató pofa, akik aztán semmi elismerést nem kaptak.

Ki volt Darwin?

18-20 éves koráig azt se tudta, ki akar lenni, majdnem teológus lett, egy véletlen lehetőséget ragadott meg, amíkor részt vett egy kutató hajóúton.

A történelem majd le fogja írni, hogy teszem azt: Orbán Viktor 1998–2002, 2010-2018 Mo. miniszterelnöke, és így tanítják majd az iskolában, de te, aki itt és most élsz, te látod, nem? Hogy nem arról szól (vagy kéne szóljon) az élet, hogy a Kirány fent valamit eldönt. Te látod, mennyi pártmunka, tüntetés, egyeztetés, harc vesz körül mondjuk egy fontosabb törvénytervezetet. Nem az, hogy Orbán Viktor majd a szenijével egy tollvonással megoldja az oktatásügyet.

Ezzel nem a fentiek érdemeit akarom kisebbíteni, de jó, ha reaálisan látod őket, annak, amik: a koruk és az azt megelőző korok termékei, amik saját koruk kontextusában, annak az összes támogató vagy hátráltató hatásával együtt léteznek. Ha érdemük van, az leginkább az, hogy ami esély eléjük került, azt megragadták (még ha nem is ismerték fel akkor, hogy mi is az, és mire vezet), és helyt álltak, tisztességgel elvégeztek egy melót.

Abból, ha folyton 1 tanárnénit, 1 óvónénit stb. láttál eddig magad előtt, talán az jött le, hogy a társadalom ilyen "megmondóemberekre" épül, de ez nem így van.

Az EGYÜTTES erőfeszítéseink összeadódása az, ami létrehozza és fenntartja azt, amivel rendelkezünk. Bárki, aki képes arra, hogy másokat támogasson és a jelenleg meglevő értékeket fenntartsa, vagy hogy újakat adjon hozzá, vagy hogy megőrizze és újrafelfedezze az elvesző dolgokat, a társadalom hasznos része. Mindenki, aki másoknak segít, hogy ezt megtehessék, úgyszintén.

Minden ember képes arra, hogy több értéket termeljen, mint a saját életben tartásának a költsége, tehát potenciálisan minden ember érték, akinek elvesztése az emberiség egésze szeompontjából tragikus dolog.

"Egy lámpát nem tudnék megcsinálni, egy programot írni, egy számítógépet összetenni, autót, stb."

Ezzel nem vagy egyedül szerencsére. A reneszánsz polihisztorok kora, akik még mindent megtanulhattak, amit a koruk tudománya ismert, rég lejárt. Ma a specializálódás a leggyakoribb módja, hogy értékes emberré válj.

Volt egy sztori egy pasasról, aki megpróbál - ha jól emlékszem - kenyérpirítót szerelni magának kísérletképpen, úgy, hogy SEMMI gyárilag előre elkészített cuccot (még, mondjuk, alapanyagokat mint fém vagy műanyagok sem) nem használ fel hozzá, csak amit saját maga csinál. Kudarcot vallott, és arra jutott, hogy az ipar egy mindenféle módon összefonódott valami: lehet, hogy mondjuk, a fémet Afrikában bányásszák, egy ázsiai gyárban csinálják a műanyagot, és japán és kelet-európai alkatrészeket raknak bele, de egy teljes pirítót külön-külön egyikük se tudna megcsinálni.

"Nézegetem a fantasy képeket, animációs filmeket, én meg tudok rajzolni pálcikaembert mint a primitív őslakó."

Ezeket is sok száz embert alkalmazó stúdiók csinálják. Nemrég néztem egy interjút Scott Campbellel, aki elég jó név a képregényírásban, jelenleg szinte főállásban csak képregényborítókat csinál (jobban fizet, azt mondja). Mesélte, hogy olyasmi kapcsán adta fel az animációs ipart, hogy valaki azt mondta neki, nem tudna az az ember lenni, aki "hat hónapig dolgozik a Hófehérke pillangós jelenetén".

Szal ez is olyan dolog, hogy valaki erre specializálódott, elvégezte a kulimunkát. Amikor azt látod, hogy "a Hófehérke rendezőjének új filmje! a Hét Törpe alkotó zsenijének látomása!" az a legnyagyobb parasztvakítás. A rendező max. csak összefogja a munkát, előtte dolgozik rajta, mondjuk, fél tucat forgatókönyvíró, egy csapat vágó, zeneszerzők és stúdió-munkások, szinkronszínészek satöbbi satöbbi, akiknek MIND jó teljesítményt kell nyújtani, különben nem fog működni a dolog. (Tedd a szíved a kezedre: ugye, hogy kimentél már életedben ilyen-olyan filmről valami - a filmbe fektetett munkához képest - aprócsak ok miatt, mondjuk, nem tetszett a főhős képe, vagy a kísérőzene? egyetlen részlet a teljes befektetett munkát agyon képes csapni. Szal nem lehet csak úgy elsiklani, mondjuk, egy vágó vagy fővilágosító munkája fölött, hogy azt megspóroljuk, akkor is, ha a nézők többségének ők "meg nem énekelt hősök" maradnak.

Azzal kapcsolatban, hogy nem értesz semmihez:

Ezen magadnak kell segítened. Nem érted a busz működési elvét? Olvass fizika és műszaki könyveket. Remek hobbi/karrier, nekem is volt ezermester vagy leendő autószerelő osztáytársam, aki bele volt esve a jó kocsikba vagy a számítógépekbe, bütykölte is magának a motorját meg ilyesmi.

Nem érted, hogy működik a Windows? Ez még jobb, számítógépes emberek ma sokat keresnek, nagy rájuk a felveőpiac.

Animátor, művész akarsz lenni? Kevesebb pénzt hozó, de szintén szép karrier. Ehhez is tudok tippeket adni, bár itt is ugyanaz van ugye, mint az eddig említetteknél: az ember megfogja a végén valahol, és mondjuk egy évtizedes gyakorlat után már egész elfogadhatóan néznek ki a képei, és előbb-utóbb eljut oda, hogy már "név" lesz, akit már keresni fognak: láttam a képeidet a Colgate reklámban, na mondtam magamnak, nekem ez a fickó kéne, csinálj már egy borítót nekünk X pénzért, de olyanféle legyen, mint abban a reklámban.

Ha vonz ez, neki lehet rugaszkodni.

Nyilván a piaccal és a társadalommal ismerkedés, hogy mire van igény, mihez passzolnak a képességeid, mit tudnál lvezni, mi fizet jól, mik a te lehetőségeid, ezek felfedezése sok munkát igényel.

Én se (és más felnőtt se) látja át ezeket teljesen, max. 1-1 szakma helyzetét, amit már bejártak. Én ajánlanám, hogy tudatosan tájékozódj róla, mert ez nem csak apróság: ez az életed. Átlátni, hogy hol van a társadalom, amibe beleszülettél, és megtalálni benne a saját szerepedet. Nem csak a jövő és a gyerekeid kedvéért (akik azt fogják kapni, amit te hagysz rájuk, ahogy ezt a sok jót, amit leírtál, is az őseid munkája hagyta rád), hanem a hatalom és elismerés miatt is. :p Minél járatosabb vagy valamilyen témában, minél jobban tudsz helyezkedni, annál hatalmasabb vagy, amit aztán használhatsz jóra vagy rosszra, ahogy tetszik. :D

"Ez miért jó nekik?/Miért jó az valakinek, ha a másiknak segít?"

Erre több választ lehetne adni, de igazából ez a személyes filozófiád kérdése. Ez olyan válasz, amit te magadnak kell megtalálnod.

Ennek ellenére tudok lehetséges választ adni:

- a halhatatlanság. Te lehet, hogy meghalsz, de az emberiség túlél téged. A tudásod semmivé lesz, de amit átadtál belőle, amit építettél, az még egy darabig elvan (bár nem örökké). Mások támogatása lehet egy - kicst talán naív - próbálkozás, hogy valamiféleképpen túléljük a saját halálunkat. Nem érdemes persze ezt túllihegni - sokan túlságosan beleélik magukat, igyekeznek valami feltűnő dolgot csinálni, hogy "híresek" legyenek, aztán persze a nagy képben nem számítanak semmit. De ha egy kicsivel jobban hagytad itt a dolgokat, mint amit közben elvettél, akkor az már egy eredmény, nem?

Egyébként az életben gyakran van olyan, hogy nagyon sokat tudsz segíteni valakinek úgy, hogy neked igazából nem kerül semmibe. Valami információ, amit tudsz, amin nekik viszont sok múlik. Valami apró segítség, amikor nincs senki, aki segítsen. Egy ilyen kedvező ajánlatot, hogy javíts a "pontszámodon" kár kihagyni, nem? :D

- egészséges önérdek. Ha valakinek segítek, akkor talán nekem is segítenek, de legalábbis kedvelni fognak és talán támogatnak majd egyszer engem is, nem?

Meg aztán az se rossz érzés, ha engem szeretnek/tisztelnek. Rengeteg ajtót megnyitok és segítek magamnak ilyen kis külyeséggel, ami nekem szinte ingyen van.

Társadalmi szinten is haszonnal jár, ha az emberek csak úgy segítenek egymásnak. Lehet, hogy akinek te segítettél, az nem tudja viszonozni már, de valakitől valahol majd visszakapod.

- kapcsolatok, barátságok: 2 fej többet ér mint 1. 2 ember, aki jól ismeri egymást, jobban tud együtt dolgozni, mint 2 , aki nem. Megéri, mert a saját képességedet, hogy befolyásolj ls megérts másokat, fejleszted vele. Tanulni egymástól, gyorsabban haladni a közös projektekkel, jó dolog.

Nézd, én legelőször fotográfusként kerestem a kenyeremet, még a fekete-fehér korszakban. Aztán kénytelen voltam a fekete-fehér laboromat kidobni, és színes labort berendezni, mert a világ fejlődött és technika is. Aztán a digizális korszak beköszöntével a színes laboromat is kidobtam. Utána vegyészként kutató voltam egy egyetemen 15 évig, van vagy egy tucat publikációm. Aztán, amikor a fizetésemből már nem tudtam megvenni a fejlődésemhez szükséges szakirodalmat, akkor otthagytam a közalkalmazotti létet és eljöttem a versenyszférába. Jelenleg egy informatikával foglalkozó cégem van.

Mivel az ÁFÁ-t és az adót mindig tisztességesen befizettem, sosem volt olyan érzésem, hogy semmirekellő vagyok.

Amikor a fekete fehér laboromat kidobtam és egy kisebb vagyonért színeslabort vettem, akkor sem éreztem mihasznának magam. Nem én találtam ki - már majdnem minden ki van találva - te csak vedd meg, használd, és alkoss vele!