Az első világháború kitörésének az idején miért támogatták Európa országainak társadalmai lelkesen a háborút? Senki se gondolt bele a lehetséges következményekbe?

Dehogynem gondoltak bele! Pont ezért támogatták olyan lelkesen :)

A háborúk túlnyomó többségében valamilyen ideológia mögé bújtatott területszerzési törekvések. Az I VH-t megelőző időszak területi felosztásával Európa legtöbb állama nem volt megelégedve. Így remélve nagyobb területeket, természetesen az államok nagyobb része támogatta a háborús törekvéseket. Mondhatni kapóra jött a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet, végre volt miért hadat üzenni.

Az I VH egyébként sem világháborúnak indult, hanem egy amolyan tök "átlagos" háborúnak, amilyen előtte ezerötszáz éven át szinte mindennapos volt Európában. Csak az egyre újabb és újabb államok becsatlakozása egyik vagy másik oldalon annyira kiszélesítette a frontvonalakat, hogy az végül több kontinens háborújává duzzadt. Ráadásul a technológia minden korábbinál gyorsabb fejlődése sokkal pusztítóbbá tette minden korábbi háborúnál az I. világháborút.

"Senki se gondolt bele a lehetséges következményekbe?"

nem volt viszonyítási alapjuk. gyakorlatilag az összes korábbi háború vagy sokkal kisebb léptékű vagy technikailag jóval fejletlenebb volt.

senki sem látta előre, hogy a modern technika mit képes okozni. az erősebb, nagyobb fegyverek, nagyobb hadseregek láttán csak a saját erejüket látták, valójában mindenki azt gondolta, hogy ez a háború gyorsabb és rövidebb lesz, mint bármelyik előző, mert gyorsabban le tudnak majd számolni az ellenséggel.

aztán persze ennek éppen az ellenkezője történt.

Igazából a nacionalista törekvéseket támogató propaganda volt az egyik oka.

Robert Graves írja az "Isten hozzád Anglia" című életrajzi elemeket tartalmazó első világháborús könyvében, hogy a háború második, harmadik évében a frontkatonák csak legyintettek már a propaganda fogásaira, nevettek a buzdító cikkeken, a naiv leírásokon, de amikor hazament szabadságra, a civilek harciassága, vérszomja mélyen megdöbbentette, szinte fuldoklott az otthoni légkörben, bár próbált nevetni rajta. Sokszor számára természetellenesen katonásan viselkedett, gúnyból mereven tisztelgett, de csak a frontkatonák fogták a hasukat tőle, ha látták.

Természetesen senki sem tudott semmit a háború valóságáról, még a kezdeti időben maguk a harcosok sem, hiszen az ágyúk tűzereje, az ismétlőfegyverek, a géppuska olyan szintre emelte a védekezést, hogy a régi harcmodor, a régi harceljárások idejét múlttá változtak. Az ember volt a céltábla, amely a golyókkal harcolt, a szuronyrohamra indulókat halomra lőtték és csak a néhány túlélő tanulhatott az eseményekből, a többség elesett. Így a kezdeti lendületes hadmozdulatokat hamarosan felváltotta az állóháború, a lövészárkok szörnyűsége és a háború évei alatt is hatalmas volt a fejlődés, mind a technikai, mind az alkalmazott módszerek tekintetében.

Közben persze sorra elfogytak a korosztályok, meghaltak a katonák, az újabban besorozottak is, a pótlás, meg az azutániak, sőt az azutániak is. Olyan egységek is voltak, amelyeket tizenöt, hússzor is feltöltöttek, mert elvesztették teljes állományukat. A bakák átlagélete négy hónapnál is kevesebbre csökkent, a tiszteké még ennyi sem volt, így hát a változások főleg a fronton voltak érezhetők, a hátországban továbbra is a régi beidegződések virultak, mindaz ami addigra teljesen megváltozott, az ott tovább élt és továbbra is küldték a harctérre az újoncokat, akik aztán hullottak, mint a legyek, mert ráadásul még a kiképzésük is teljesen elavult volt.

Nagyon tanulságos ez, a propaganda hatása, amit az otthoniak maguk is elhittek és az addig érvényes szempontok szerint próbáltak erőltetni, pedig addigra minden megváltozott.

A háború, amely végül a hátország erőforrásait is teljesen felemésztette, később mindent megváltoztatott, ekkor törlődtek el a régi szokások, hagyományok, beidegződések.

Beindult az emancipáció, hiszen a gyárakban a férfiak helyett a végén már nők dolgoztak, kitörtek a forradalmak, a gyarmati függetlenségi mozgalmak. Romokban hevert a régi értékrend, a baloldali mozgalmak, a kommunizmus is útjára indult és ebből sejtheted, mennyire más volt a háború előtt, vagy az elején a gondolkodásmód és valóban halvány sejtelmük sem volt arról, hogy hol is tart a világ, mi lesz a vége, mik lesznek a következmények.

Tovább folytatnám, ha megengeditek, mert a kérdés rendkívül érdekes.

Sajnos az első világháborúból senki sem tanult, leszámítva persze a harceszközök és harceljárások fejlődést. Maga a béke is rendkívül igazságtalan volt, Fosch marsall ki is jelentette: ez nem béke, csupán húsz év fegyverszünet, amire majdnem pontosan ráhibázott. A következő háborút gyakran pusztán Hitler számlájára írják, pedig aligha lett volna sikeres kormányzat Németországban, amelyik nem foglalkozik a revans gondolatával, hiszen a németeket nem győzték le katonailag. A pacifizmus az angoloknál még jobban elterjedt volt a háború végére és senki sem tudja, miért éppen Németország volt az, aki abbahagyta, ahol annyira felismerték a háború értelmetlenségét, hogy minden áron be akarták fejezni. Szinte furcsa, hogy nem az angolok hagyták éppen abba előbb. A német seregek mindenhol rendezetten adták meg magukat, fegyelmezetten hazavonultak a frontokról, Törökországból és a többiről.

A híres amiensi áttörés is csak helyi siker volt, ahol a kezdetleges páncélosokat csoportosan alkalmazták, nyilván véletlenül, hiszen később nem tanultak az angolok ebből és később más taktikát alkalmaztak. A "tankpánik" csak viszonylagos volt, ahol nem tömegesen vetették be a páncélosokat, ott mindenhol megsemmisítették őket a németek és a Geyer százados iskoláján átment német rohamgyalogság, amely a tűzfüggönyhöz szorosan felzárkózva rohamozott, hatásosabb volt, jobb eredményeket ért el.

Így sajnos az a tanulság, ami az első világégésből leszűrhető volt, főleg a németeknél jelentkezett, akik nem akarták másodszor is úgy megvívni a háborút, ahogy már egyszer elvesztették és felkarolták az angol fejlesztésű harckocsikat, amelyek a villámháború kiváló eszközei lehettek és lettek, az persze ma már mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió, az USA és a Brit birodalom ellen másodszor sem győzhettek, de külön, külön lett volna esélyük, amit a háború elején kivívott sikereik bizonyítanak.

Azért az megdöbbentő, hogy a nyertesek tanultak az első világháborúból a legkevesebbet és az elvakult politikájukkal maguk is hozzájárultak egy második háborúhoz, amely még az elsőnél is nagyobb volt és minden tekintetben nagyobb hatása volt, mint az elsőnek.

Remélhetőleg az is tanulsággá változott mára, hogy maga a háború értelmetlen valójában, szerintem ezt már mindenki felismerte, de ez sem az első, sem a második vh előtt nem történt meg.