Miért lett manapság divat utálni a gyerekeket?

Ez egyáltalán nem divat. De ma az önmegvalósítás korát éljük. Manapság már sokkal nagyobb értékeket tud teremteni az ember, sokkal többet tud letenni az asztalra, minthogy szaporodott.

Van lehetőségem orvostól kezdve gépészmérnökön át OKJ-s pálinkafőzőnek, konkrétan bárminek aminek akarok tanulni. Van jelenleg lehetőségem Németországban jól fizető, szakmámhoz kapcsolódó állást kapni. Tele a város és a világ élettel! Néhány 10 ezer forintból (vagy akár fillérekért is) gyönyörű helyeket fedezhetek fel, utazhatok, iszonyat jól érezhetem magam. Van időm és pénzem magamra. Edzhetek, tanulhatok, foglalkozhatok a külsőmmel. Van időm a kapcsolataimat ápolni. El tudunk menni a párommal randizni. A barátaimmal szabadulószobába, vagy csak a rakpartra piknikezni. A kollégáimmal péntek esti munka utáni ereszdelahajadra. Tudok dolgozni, saját, stabil egzisztenciát építeni. Jó szexuális életem van, de még milyen jó! Az életem csodálatos! Kapok és adok elég szeretetet, gondoskodást, és egyszerűen nincs motivációm arra, hogy ezt a jelenlegi jólétemet megváltoztassam egy másik emberi lény világra hozatalával.

De játsszunk el a gondolattal, születne a gyerekem. Először is, mit gondolok a gyerekekről? Kijelenteném, hogy nem gyűlölöm őket. Nagyon ritka aki igen, és az szerintem nem egészséges, és sokan inkább a hülye szülőket gyűlölik, aminek terméke az elviselhetetlen gyerek. De nézzünk a "jajjjdecuki" szivárványos pónifing mögé (ami mögé elég sokszor láttam, rokonok, barátok, munka révén). Mit ad egy gyerek? Már azon kívül hogy cuki... Az első évében tulajdonképpen ösztönlényként működik. Ordít. Keresi a cicit. Kiszívja belőle ami kell, véresre rágja. Megemészti, kitolja a pelenkába. Ordít hogy cseréld ki. Elalszik. Majd ismét ordít egy következő körre, napjában sokszor, éjjel-nappal. 0-24 figyelni kell rá. Felveszed, de annyira mocorogna, hogy telibe fejeli a mellkasod, miközben a hajad tépve ficánkol (és ordít). Ha elkezd járni mindenben elesik, mindent magára akar rántani, mindenhova belenyúlna, stb. Jön a dackorszák. Nem tudsz vele elmenni egy bevásárlásra, mert vagy azért mert nyűgös-álmos, vagy azért mert nem kap meg valamit olyan hisztit levág, hogy a polcon a tojás kínjában megzápul. És erre azt mondják hogy "de megéri, mert olyan szép". Viszont egyrészt erre meg senki, semmilyen érvet nem mondott hogy miért szép, másrészt nagyon nem ezt tapasztalom a környezetemben. A gyerekvállalás embereket, kapcsolatokat, életeket tett tönkre. Férfiak és nők fizikailag, szellemileg leépülnek. Általában nem tudják mit vállalnak, és boldog, fiatal felnőttekből kialvatlan zombik lesznek, akik egyik félről peluscsere-etetés-altatás, másik félről "mégtöbbet kell robotolnom hogy eltarthassam magunkat" mókuskerékbe szorulnak... De akkor nézzük meg, mi maradna az én csodálatos életemből ha szülnék, eddigi tapasztalataim alapján.

1. Anyagiak. A két kenyérkeresőből lenne egy, a két éhes szájból lenne három. Nem beszélve arról, hogy (a részben fizikai munkából álló) karrierem derékba törne. Sajnos olyan munkát végzek ahol vendégeket fogadok (gyógymasszőr), és a vendég olyan, hogy nem vár fél-egy évet, keres egy másik szolgáltatót.

2. Szex. Nem terhesség miatt, de volt ""szerencsém"" megtapasztalni a prolactin hormon ""áldásos"", libidóromboló hatását. Nem azt mondom hogy mindenkire ilyen hatással van, de én mégegy olyan évet nem akarok az életemből.

3. Kapcsolatok. Kialvatlan vagy, nulla idővel. A pároddal mindketten feszültek vagytok. Nem kívánod a szexet, megint nem sikerült elaltatni a gyereket, jaj istenem nem szopik eleget, jaj istenem lázas. "Te és én"-ből "Ő" lesz.

4. Programok. Persze, el lehet menni nyaralni gyerekkel. De a "nézzük meg azt a helyet, elég hangulatosnak tűnik" helyett "haza kéne mennünk, lassan alvásidő" lesz. És ott is a gyerek lesz a prioritás. Ő élvezze, ő tudjon homokozgatni, jaj ne égjen le, mindig legyen nálunk ennivaló neki, meg ne sérüljön, el ne kapjon valamit. De ha nem nyaralásról van szó csak egy estéről kettesben, első kérdés nem az hogy hova menjünk, hanem hogy van-e aki tud vigyázni a gyerekre.

5. Külsőségek. Feszes B-ből lógós C lesz. Szexi fonott vajaskalácsból kirabolt ráncos hátizsák (hasamra gondolok). Szűk kis sunciból barlang. Nem beszélve az olyan egészségügyi kockázatokról mint a terhességi cukorbetegség vagy vesebaj, szülés utáni depresszió, stb.

Sorolhatnám még, de szerintem érted. A legtöbb ember nem utálja a gyerekeket. Csak a hülye szülőket, vagy épp (jogosan) nem akarja magát kitenni a negatívumoknak ami a gyerekvállalással jár, cserébe miért is?

#4

Ember... te honnan szedtél össze ennyi ökörséget? :DDD

Ne írkálj ilyeneket, mert a főnököm itt ül a másik irodában, és felkapta a fejé, ahogy felröhögtem azon, amit írtál. Azt hiszi, stand-upot nézek... :D

Nem vagyok meleg (bár ha az lennék sem okozna törést a lelki világomban), 3 gyerekes apa vagyok. Nekem alapvetően nincs problémám a gyerekekkel, és általában nekik sincs velem (többen is mondták már, hogy miért nem mentem óvóbácsinak). Az, hogy ki szoktam állni a melegek mellett, azért van, mert szerintem őket is megilletik azok a jogok, amik a heteró pároknak alapból kijárnak.

Viszont a gyerekekhez való viszonyulás nem hogy negatívabb lebb, hanem sokkal pozitívabb az elmúlt évszázadokban. Régebben azért szültek 5-6 (meg még több) gyereket, mert kellett a munkaerő. Ha meghalt néhány gyerek (ami egyáltalán nem volt ritkaság), eltemették, és élték tovább az életüket. Iskolába 6-7 évesen egyedül mentek (már ha jártak egyáltalán), a nagyok vitték a kisebbeket, délután és hétvégén pedig sokszor mentek ki a földekre.

Hát nem tudom én nagyobb önmegvalósításnak tartom a szaporodást, mint a gyógymasszőrködés címszó alatt történő bohóckodást, pedig orvos vagyok.

12-es szépen szemlélteti a 21. századi magyar nők egy jelentős részét ÉN ÉN ÉN ÉN... Orbitális önzés...

15

Mert egy túlnépesedett bolygóra nyolcmilliárd ötszázezredik éhes szájat nemzeni csak hogy fennmaradjon az örökséged és beteljesítsd az életcélod nem önzés, értem.

Nem divat, csak manapság már nem akkora blaszfémia ha valaki ki meri mondani hogy nincs oda a gyerekekért.

Másrészt fontos elkülöníteni, hogy nem mindenki utálja a gyerekeket, aki nem akar gyereket. Ez 2 külön dolog. Én sem utálom a zsiráfokat, csak nem kell otthonra.