Miért van az, hogy még az intelligensebb férfiak is, a szép nőket dicsőítik?

Intelligenciaszinttől függetlenül, minden ember olyan társat szeretne akihez vonzódik.

Nyilván az ember azok között próbálja megtalálni az igazit, akik bejönnek neki külsőre.

Szép és jó dolog ha valaki talál egy olyan embert akivel intellektuálisan tud kapcsolódni, de ha mellé nincs vonzalom, akkor azt barátságnak hívják. Ha az ember párt keres, akkor nem elég egy vonzalom nélküli barátság.

Ez az alapvető különbség a nők és a férfiak közt.

A férfiak többsége vizuális. És amit írsz, hogy a szép arc miatt gondolnak mögé többet, ez már a normálisabbakra jellemző, sokan a mellektől magasabbra nem jutnak.

Azt mondják, amíg a férfiak a szemükön keresztül esnek szerelembe, a nők a fülükön keresztül.

Persze jó eséllyel kivételek, akik kopasz impotens audisba lesznek “szerelmesek”.

A vonzalom nem függ agytól. És ha a fejeden pörögsz, akkor sem fogod tudni egy ember testét és belsőjét leválasztani egymásról. Az ember attól ember, hogy mindennel együtt olyan, amilyen. Ha valaki intelligens, lehet, hogy önmagában nem hatja meg a jó külső, hanem elvár némi szellemi értéket is a másiktól, de ennek ellenére ha nem vonzza, a feje tetejére is állhat, akkor sem fogja megkívánni.

Ha okos nő lennél, ezt magadtól is tudnád.

De gondolom hipokratának lenni jobb, hogy magadnak kedvezz olyan emberként, aki csak a belsőjére képes adni.

Ember = külső megjelenés + belső tulajdonságok

Normális ember úgy értelmezi ezt, hogy a kettőt összesítve dönti el, kell-e neki a másik (nem barátilag, mert ahhoz nem fontos a külső). Ha a külső szar, az már nem lesz 100%, inkább csak 50%. Értelemszerűen fölösleges megismerni a belsőt, ha a belső annyira lehúzza, hogy tudod, hogy nincs már ott semmi, ami ellensúlyozni tudja. Ha az emberek a másik belsőjét látnák előbb, a külsejében csalódhatnának később. De mint mondtam, a végső döntés a kettő együttes ismeretében születik meg. H az, amelyik előbb van, nem üti meg a szintet, a másik oldalra már fölösleges időt szánni.