Az ovisoknak tényleg "nincsen" még neme?

Dr.med.habil. Genya jól tudja, végülis valószínűsíthető, hogy végzett bármilyen szakirányú végzettséget, ami alapján el tudja dönteni, hogy ez a "hülyéknek van".

De inkább érdemes azt a rahedli cikket követni, ami a témában elég szürreális eseteket oszt meg.

De valószínű ez is csak a "hülyéknek van".

De itt van pl #2, aki sehová sem sorolható, és most ezen pattog, meg nem érti az egész világot, és próbálja megváltoztatni a megváltoztathatatlant.

Nyilván van neme. Az hogy esetleg egy lány fiúsabb játékokkal játszik vagy egy fiú szereti a játék konyhát nem jelent semmit.

Az is normális dolog ha a gyerek éppen valaki vagy valami más(kisnyuszi, kiskutya, hercegnő, kukás), szeretik az ilyen szerepjátékokat és teljesen beletudják élni magukat. Maga a nem viszont még nem sokat jelent. Pl keresztlányom ugyan úgy tudja, hogy van férfi, nő, anyuka, apuka stb. Viszont fejben még nem nagyon tudta összekötni ovis korban így akkor azt szerette volna ha az anyja lenne az apja, én az anyja és lennének kistesói. Mielőtt támadnátok:nem lemaradt gyerek, teljesen értelmes, viszont egy gyerek teljesen másképp kezeli az ilyen dolgokat

#9

A rajzfilmekbe és a mesekönyvekbe is jól bele van írva. :'D

Onnan is el tanulhatta.

Csak egy kis mese:

utáltam gyerekként az összes Disney-hercegnős xar fos tündérmesét, hamarabb szerettem pl a Kincses szigetet.

Én a '90-es években születtem, nagyon pörgött ez.

Fater nevelt, elég fiatalon lőni tanított, meg arra, hogy ha engem megtámadnak, ne legyek rest orrbavágni akárkit.

Fiú ruhákat hordtam, meg elég unisex cuccokat, mert az összes rokon, családi barátunk gyerekétől kapott kinőtt ruháim voltak csak, a szegénység miatt, nem volt vle bajom, anno nem néztük a másik ruháját. Mindig "fiús" hobbiaim voltak. DE!

Ehhez képest, egy teljesen egyszerű, de nőiesen öltözködő, túlzásokba nem eső, női eleganciával, és finomsággal öltözködöm ma már. Nagyon pici lányként az otthonteremtés és a női szerepek vonzottak, tehát a babázást élveztem, meg kint a homokozóban rögtön főztem a mini-konyhámban. Katonásat, meg ilyen fiús dolgokat nem játszottam.

Sosem volt téma, hogy na, kislányom, te a fiúkat fogod szeretni, sem azt hogy a bácsi-néni szerepek. Sőt, szerintem e felől az én családom, és a környék, ahol én felnőttem, pláne el van maradva, mert totál tabu minden IS.

Ehhez képest már 3-4 évesen, totál oda voltam a szomszéd Sanyikáért, és még rá is vettem, mutassa meg a pöpölőjét. Emlékszem arra, magamban konstatáltam, hát fura fura, de "szimpibb" mint az enyém, és nem csak mert érdekesebb.

Bármely fejlődéspszichológiai könyvet olvassátok, akár egyéni, akár társas környezetből táplálkozót, mind említi, hogy a 3-4 évesek java az már ott mutatja egyértelmű jeleit a nemi hovatartozásának, illetve, hogy kihez fog vonzódni. Ezt nem úgy kitalálták, ezt megfigyelték. Persze, ne legyünk túl FF-ek, hogy na, ez fiús dolog, ez lányos, de azért vannak típusos vonásjegyek.

Az emberi fajra a főemlősök körében egyébként kifejezett átlagos a nemi identitástudat és hova tartozás, ha jól emlékszem, az orángutánok körében picivel magasabban figyelték meg a főleg biszexuális, és a homoszexuális vonásjegyeket. De ezt már ne vegyétek biztosra, csak egyetemről maradt ez az infó meg.

Én is tudatánál voltam, hogy lány vagyok, aztán mégis az autókkal játszottam. 🤷‍♀️ (Amúgy hetero nő vagyok)

Az ovisoknál ez kicsit olyan, mint mikor egy színvaknak elmondják, hogy kék a szeme. Nem tudja, hogy milyen a kék, vagy milyen a barna, de elhiszi és tudja hogy neki kék van.

Egy ovis csak onnan tudja, hogy ő fiú/lány meg hogy mi fiús/lányos, hogy valaki elmondta neki. Ő a különbséget magától nem érzi.

#17

És azt a különbséget is csak a társadalom alkotta meg...

Biszexként és erős pride pártiként mondom, hogy hagyd figyelmen kívül azokat akik az ilyen társadalmi nemekkel jönnek.

Sajnos nem ők a legokosabbak a közösségben, helyette viszont annál szívesebben járatják a szájukat.