Komoly embereknek dolgozom és mát saját magamat is annak hiszem néha?

Sajnos elszalad a ló velem fejben, föleg. Néha már a külvilág felé is. Nagyon befolyásos embernek dolgozom, egy kis senki soförként, abból se állandó, csak beugrós. Mivel “velük jövök megyek” néha azt képzelem már, hogy közéjük tartozom, hogy én is vagyok valaki. Az utóbbi idöben kicsit szánalmasan már a külvilág felé is mutattam ebböl dolgokat. Pl. úgy beszéltem a munkahelyemröl, hogy “a cégünknél” meg telefonon mondtam a feleségemnek, hogy hova “megyünk” szerzödést aláírni, stb. Mindezt úgy hogy aki hallotta, az direkt félreértse mintha én is nagy ember lennék.

Szerintem ez kritikán aluli tölem. Hogyan lehet ebböl kijönni? A meló nagyon kell, de nem tudom ezt kezelni. Ilyen emberek mellett lenni egész nap, rám is átragad a viselkedésük, pedig nekem nincs alapom rá!