Miért versenyzünk azon, hogy kinek rosszabb?

Miért versenyzünk azon, hogy kinek rosszabb?

Megszűnt az empátia, nőtt az önzőség és énközpontúság. Egyre gyakrabban látni, hogy páran lekicsinyítik mások problémáját (amire még csak 100%-ban rá sem látnak), de a sajátjukat felnagyítják és azt éreztetik, hogy ők nagyobb harcokat vívnak.

Ettől mi lesz jobb?

Semmi. Vagyis csak annyi, hogy volt egy kis panaszkodás, ők megkönnyebbültek, de a másik lelkivilágával abszolút nem törődnek.

..akkor miért néznek ufonak?

Mert egyre ritkább az olyan, aki pozitívan látja a világot, vagy a jót keresi, látja meg. Furcsállják, ha valaki nem a negatívakat ömleszti másokra, néha kéretlenül is.

..méregetnek a legtöbben gyanakodva?

Az emberek bizalmatlanok, és rögzült bennük, hogy nagyon sokan akkor viselkednek másokkal kedvesen, ha várnak valamit érte cserébe. Vagy, ha tudják, hogy jól járnak vele. Az önzetlen kedvesség egyre ritkább és ritkább :c Az emberek is elridegültek egymástól, ugye empátia sem mindennapos már.

Ennyire belénk van kódolva az önsajnálat és a paranoia?

Én úgy érzem talán igen. De természetesen akadnak azért kivételek is, szóval nem mindenki ilyen szerencsére.

Az önsajnálatra most nem jut eszembe épkézláb kifejtés, de egy kis belemagyarázással a paranoia akár önvédelem is lehet bizonyos szempontból.

A "legjobb" amikor elmondod valakinek a problémád, mire azt válaszolja, hogy "ó az semmi, velem az van, hogy..."

Anyád :)

Mert mondjuk meg őszintén ez egy negatív, vesztes selejt nép sajnos.

Én bennem már ezért nincs empátia, egyszerűen leszarom mindenki baját. Bármennyi empátiám lenne se lenne elég, minden ember nyavalygására, a tévében is ez megy "így a beteg gyerekek, úgy a szegények" inkább nem érdekel.

Mi? Ja hogy ez verseny lenne? Én ilyenkor mindig elmondom, hogy nekem milyen jó. Esetleg próbálok megoldást találni a problémájukra.

Már megtaláltam azt a társaságot, ahol inkább a pozitivitás van előnyben. Nincs minden veszve.