Mit tegyek? Végtelenül irigy vagyok a húgomra. 30/N
Ő 28, én 30. Mindketten már házasok vagyunk, ő a férjével 2 éve, én az enyémmel 1, de előtte 3 évig jártunk. Ő előbb lett nálam áldott állapotban, már kezd szép nagy pocakja lenni. Engem is elért, de még nem látszik konkrétan, csak hogy kicsit "meghíztam".
Férjem elutazott egy hétre, hogy segítsen anyósnak ügyintézésekben és a házban 1-2 dologgal, és akkor már régi ismerősökkel, gyerekkori barátokkal is találkozott. Húgom felajánlotta, hogy mehetnék hozzájuk, a vendégszobába, úgyis rég voltunk már együtt, én meg úgyis magányosan érezném magam egyedül. Teljesen igaza volt (nem szeretek ennyi ideig egyedül lenni a lakásban), nem is rosszból mondta, jól ismer engem, így hát elfogadtam. A férjével semlegesen vagyok, de ő is benne volt, nem voltam terhére.
Irigységem ott kezdődik, hogy egy hét alatt a húgom és férje párosát látni kvázi földön túli élmény volt számomra. Az egy dolog, hogy ők jobban állnak anyagilag (megbeszéltek szerint, amikor terhes leszek, háziasszonyként tevékenykedek, de nem kerestem előtte sokat), ezért többet engedhetnek meg maguknak. Az viszont nem feltétlen (szoros) anyagiakhoz kötött, hogy olyan harmónia van köztük, ami az én férjemmel soha nem volt. Nap közben jól elvoltunk húgommal, férje dolgozott. Aztán megjött a férje, szokott időben. A húgom lavór vizet készített elő, megmasszírozta a férje lábát. A férje pedig mirelit spagettit hozott, mert bár megfőztük a vacsorát, a húgomnak a mirelit spagetti fél hónapja állandó kívánsága, amit nem mindennap, de gyakran kielégít. Másik nap gumicukrot hozott neki, megint máskor ő is lábat masszírozott, és kölcsönösen kérdezik egymástól, szeretne-e valamit (pl. konyhába megy a húgom, a férje kér-e gyümölcslevet vagy vizet, vagy mást). 2 éve házasok, előtte fél évig jártak, de mintha még mindig ott lebegne a rózsaszín köd. És húgom állítása szerint, a mirelit spagettin kívül ez terhesség előtt is így zajlott. Mi is elvagyunk a férjemmel, de az egész sokkal laposabb a kezdeti rózsaszínhez képest, aminek a ködje házasság előtt elmúlt, de még mindig szeretem. Azonban, nálunk nincs olyan, hogy "csak így" hoz valamit, akár egy csokoládét. Amikor megyünk bevásárolni, akkor elintézünk mindent arra a hétre, legyen szó ételről vagy ha látunk jót, akkor babaruha. Pedig nem vagyunk megszorulva, csak kevesebb a bevétel húgoméknál. Ez nem is zavart eddig, csak miután láttam, hogy megy náluk. Nálunk is megvan a "rend", hogy amikor férjem hazaér, kérdezem, kére-e valamit, amikor pedig ő megy konyhába, ő kérdezi meg, kell-e nekem valami. Mégis... irigylem, hogy a húgom és férje közötti pillantások sokkal "többet árulnak el".
Ezzel az érzéssel mit tudok kezdeni? Nálunk se rossz, jön a baba, akit mindketten szerettünk, akkor meg mit irigykedjek más életére... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!