Csak rám jellemző, hogy tér és idő bizonyos pontjai végtelenül irritálnak és lehangolnak?
Vannak helyek ahol utálok lenni, pl. a szomszédos városban a környék, ahol először megáll a busz. Nincsenek lerobbant épületek, nem putris, csúnyának se mondanám, de valamiért lehangol az a hely. Mindig ki gyalogolok a másik megállóhoz, van hogy a város másik végébe is kimegyek mert azon a környéken egyszerűen jobban érzem magam és jobb kedvem lesz.
Ma arra fele sétálgattam egy lakótelep utcáján, ami egy kicsit lepukkant de rengeteg fa van ott, a nap már lemenőben volt - és annyira jó hangulata volt a helynek, a fények, minden... hogy egyszerűen valami extázisba estem. Bámultam az erkélyeket és úgy éreztem ott akarok lakni.
Imádom a hajnalt, a napfelkeltét, a vihart, az esőt tavasszal, a langyos szelet egy nyári vagy tavaszi éjszakán, a májust. Imádok bizonyos helyeket, és bizonyos helyeket bizonyos időben.
És ennek az ellenkezője is igaz. Már csak ha a szobámra ránézek, vannak helyek, négyzetméterek amik irritálnak és vannak helyek melyek szimpatikusak. Ebben a fények is közrejátszanak.
Boltokkal, szórakozóhelyekkel is van így néha. És sokszor nem a valóságos értéke szerint ítélek meg egy helyet, hanem eszerint az érzet szerint.
Szerintetek beteg vagyok? Vagy nálatok is van ilyen?
válasza:Én is így vagyok és az ismerőseim is. Minden helyen a körülöttem lévő emberek lelkiállapota szerint érzem magam. Például az interneten írták és a tévében is elhangzott hogy Vas megyében a legelégedettebbek az emberek. Amit én is megerősítek, például amikor legutóbb ott kerékpároztam, örömömben meg akartam kerülni a Földet. Valamint út közben idegen kerékpárosok testbeszéddel egymásnak üzenve összeálltunk és 7-8 km-en át tartó spontán verseny alakult ki mert mindannyian olyan jól éreztük magunkat.
De például az iparvárosunkban nincs olyan hely ahol jól érezném magam, esetleg a város széli természetben. És ezt mondta a többi ismerősöm is. Például nemrég az ipari parkban mentem át kerékpáron és olyan érzésem volt mint ha egy koncentrációs táborban nézelődnék.
Például a Bakonyban szintén jól érzem magam. Mikor ott a vadonban elhagyott tanyákat néztem, az egyiknél azt éreztem hogy na most otthon vagyok. Mert ott a mókuskeréknek, vagyis az értelmetlen munkából és csekkfizetésből álló életnek nyoma sincs.
Ausztria legtöbb helyén szintén jól érzem magam. Számomra nem a GDP vagy átlagjövedelem és egyéb megtévesztő fogalom a mérce, hanem az hogy az hogy az adott helyen lévő embereknek milyen lelkiállapotát érzem és az ragad át rám is.
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!