Introvertáltak, (főleg fiatalok) ti is egyfolytában le vagytok szólva, vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

Nézd, ez nyilván a Te döntésed, de:

1. Ennek valsz az lesz a következménye, hogy az életed nagy részét egyedül fogod leélni, ami nem egyszerű

2. Egy csomó mindenből kimaradsz, és nem feltétlen a bulizás része a hangsúlyos, de sosem tudod meg milyen az igazi barátság, szerelem stb.

3. Ismerek introvertált embereket, de ez nekem így is durvának tűnik. A legtöbb intrivertáltnak vannak barátai, hobbija stb. Én a helyedben beszélgetnék egy szakemberrel.

+1 a későbbi karrieredet is nagyban megnehezíti ez

Velem is kb ugyanígy volt ebben a korban.

DE! Most itt vagyok közel 30 éves, és úgy érzem hogy az életem legmeghatározóbb részét kihagytam/elszalasztottam.

Nehogy 10-15 év múlva te is így érezz ezzel kapcsolatban. mert akkor már biza késő..

Általános probléma, hogy sokan a gondjaikat az introvertált kifejezés alá söprik, egyszerűbb mint szembenézni velük. Az embergyűlöletnek semmi köze nincs az intro személyiséghez, ezt először is szögezzük le. A kóros önbizalomhiánynak szintén nincs, sem a 0 önbecsülésnek és önutálatnak - lépjünk túl ezen, de jobb ha leesik, hogy te is emögé bújsz.

Hogy hogyan élsz, az tényleg a te dolgod és úgy csinálod, ahogy neked jó (csak nem kell a kamu mellé). Ezzel kapcsolatban meg kell tanulnod kiállni magadért. Ha piszkálnak ilyenekkel, mint amiket írtál, akkor szólsz hogy ne tegyék, téged ezek nem érdekelnek és hagyjanak vele, témát váltasz, ha folytatják akkor meg egyszerűen otthagyod őket. Beszélsz velük, megmondod hogy nem akarsz ezekről beszélni, nem érdekelnek, más dolgokra akarsz koncentrálni (pl. suli) és ne piszkáljanak ezzel.

Ez tetszik, hogy ilyen határozott vagy magadról és a véleményedről, és tisztán látod magadat. Engem sajnos szociális fóbiába hajszoltak ezek a dolgok. Szóval én mindenképp azt javaslom, hogy maradj ilyen erős, próbáld ignorálni ezeket a beszólogatásokat, illetve fogalmazd át magadnak, hogy megértsd, hogy ők elvileb jót akarnak neked, egyszerűen csak nincsenek tisztában azzal, hogy neked nincsenek kicsapongós szükségleteid, mert tanulatlanok, vagy akármi, soha nem foglalkoztak személyiségtípusokkal, kommunikációval meg pláne. Szóval kicsit legyél megértőbb velük,szereld le őket! Én már rég elengedtem azt, hogy megértsenek bármit az ilyen emberek... egyszerűen csak nem hagyom,hogy hassanak rám a szavaik.

Szóval ez a dolog, hogy ennyire erősen ismered magadat, és tudod mi jó a számodra, és mi nem, ezt tartsd meg, fejleszd tovább! És maradj higgadt!

Ilyen voltam fiatalon. A tanároktól kezdve a rokonokig mindenki furán nézett rám, mert introvertált/befelé forduló voltam, egyedül éreztem magam jól.

Felnőttként viszont megértem az aggodalmukat.

Az iskolában össze vagy zárva egy rakás fiatallal, szóval ilyenkor sosem vagy teljesen magányos, még akkor sem, ha minden szabad perced egyedül töltöd.

Ha viszont már felnőtt vagy, akkor kezd nehezebbé válni a dolog.

Nem tanultad meg, hogy hogy lehet beilleszkedni, a kommunikációs készségeid és élettapasztalataid messze le vannak maradva a többi felnőttétől, a munkahelyeden pedig olyan emberekkel vagy körülvéve, akikkel semmi közös nincs bennetek (pl te 25 vagy, és 35 éves anyákkal/apákkal, 50 éves majdnem nyugdíjasokkal dolgozol) és ez az egyetlen érintkezésed a külvilággal.

Barátokat nem tudsz szerezni, hiszen magadtól nem jársz olyan helyekre, ahol találkoznál fiatal felnőttekkel, ha meg találkozol, akkor nem tudod, hogy hogy építs kapcsolatokat.

Az a szar helyzet, hogy introvertáltnak lenni NEM azt jelenti, hogy magányos vagy, és egyedül vagy egy életen keresztül. Én is azt hittem hogy erről szól introvertáltnak lenni, mert a többi hülye társadalmi kiterjesztett introvertált folyton ezt mantrázza, én meg fiatalon el is hittem, de az introvertáltság csak annyi, hogy otthon tudsz feltöltődni.

De nem mindegy, hogy mi után töltődsz fel.

Csak a minden napos lélekölő munka után, vagy néha azután is, hogy jól érzed magad a barátaiddal.

Az introvertáltság nem emberutálat, és teljes elszigetelődés, azok pedig akik teljesen elzárkóznak még a jó dolgok elől is, általában nem élnek boldog életet.

Az pedig nagyon veszélyes, ha te így akarsz párt keresni. Sok férfit vonzanak az ilyen lányok, pont azért, mert vannak hiányosságaid a társasági életedben.

De persze mindenki élje a saját életét, más pedig sosem tudhatja, hogy kinek mi a jó, bla bla.

Csak arra emlékezz, hogy 1, az introvertáltság nem remetelét 2, a magányos emberek között tobb a depressziós 3,minel tovább ragadsz meg ebben az állapotban, annál nehezebb lesz később kimászni belőle.