Miért csalódnak ennyien ugyan abban?

Én csak a lelkemhez közel állókban csalódtam. Pl a legjobb barátnőmben csalódtam, miután anya meghalt. Aztán ezidőben apámban is, de benne hatalmasat. 21 évig tökéletes apa volt, aztán anya halála után egy nő miatt elfelejtette, hogy vannak gyerekei. Ezek után én is elgondolkodtam, hogy ha a saját családomban nem bízhatok, mégis kiben bízzak? Eltávolodtam mindenkitől, úgy érzem csak magamra számíthatok. Nem várok sokat azóta az emberektől, bár általánosságban előtte sem tettem magasra a lécet... Hogy miért csalódtam? Hittem bennük, kitárulkoztam, de a nehéz idők megmutatták, hogy valójában milyenek is.

Akik meg nem fontosak, azokban nem tudok csalódni, mert annyira nem érdekelnek.

Egyébként szerintem sokan élnek rózsaszín felhőben, főleg a mai influenszerek által agymosott fiatalok körében. Olyan célokat tűznek ki, amik rövidtávon elérhetetlenek, aztán koppannak.