Az emberek általánosságban ugyan olyan könnyen tudnak kialakitani (körülbelül) új kapcsolatot minden korban?

Ahogy idosodik az ember, pont az elettapasztalat miatt, egyre bizalmatlanabba valik. A vilag is valtozik, emberek is.

Illetve, ha meg intelligens az emberunk, meg nehezebben alakit ki baratsagokat, mert latja, hogy a baratsagok nagy resze erdek baratsag.

Illetve, hiaba alakitott ki baratsagokat az egyetemen, eleg, ha megvaltozik:

egeszsegesebb eletmodot folytat, ertelmesebb lesz a viselkedese, ez mar eleg ok, hogy ne legyen egy hullamhosszon a regiekkel, igy veget erve a baratsagnak.

Ha meg az egyenunk elkezdi a sajat utjat jarni, akkor foleg egyedul marad, mert a sajat eletutja elegendo boldogsagot ad neki.

Engem is a kutatásod módszertana érdekelne leginkább? Mégis hogyan mérted ezt meg? Egyáltalán hogyan definiáltad azt, hogy "könnyen"?

Egyébként meg nagy átlagra kivetítve ez nem is értelmezhető. Nagyon fiatalon sok ember képtelen idegenekkel beszélgetni, de akivel egymásra találnak, azzal nagyon hamar bizalmas kapcsolatba kerülnek. Később, ahogy telik az idő, a legtöbben megtanulják a felületes csevegést, egyre ritkább lesz idegenekkel is a kínos csend, de ezzel párhuzamosan egyre nehezebben fogadnak a bizalmukba másokat. Akkor most idősen könnyebben vagy nehezebben ismerkedünk?

Nekem fiatalon könnyebb volt. Lazább voltam, nem volt még mögöttem ennyi nehéz év.

Most azért nehéz, mert bizalmatlan vagyok, magánügyeimről nem szeretek beszélni, mert tudom, hogy a hátam mögött kibeszélnek. Ehhez én nem adok információkat nagamról.

Ugyanakkor én sem kérdezek meg bizalmas dolgokat, amiről úgy gondolom a másik sem akar

beszélni.

Így nem nagyon van miről beszélgetni.