Kinek van igaza ebben a helyzetben?

Adott egy ember (kolléga és családtag). Állandóan visszamond nekem mindent amit rólam hall. Mindezt teszi úgy, hogy megkérdezi hogy akarom e hallani mit mondott rólam xy, és amikor azt mondom hogy nem (mert nem szeretném tudni mit gondolnak mások rólam, mert akkor aztán csak azon kattogok függetlenül attól, hogy közelebbi ismerős e az illető vagy "csak ismerem"), ez a családtag csak azért is elmondja, jön utánam és jó hangosan magyarázza részletesen hogy akkor is halljam ha beszélek közben.

Ezt akkor is ugyanúgy eljátssza, ha más családtagjainkkal beszélget kettesben és ők mondanak rólam valamit.

Volt egy eset (tényleg csak egyetlen egy), amikor egy kollégánk véleményét mondta vissza nekem, én meg kiakadtam rajta (ismétlem, ezért nem szeretem hallani mások véleményét rólam, mert például erről a kollégáról is csak annyit tudok hogy hogy hívják, de mégis kiakaszt ha (amúgy úgy hogy ő se tud többet rólam) valótlant állít rólam. Elmondtam egy másik velünk dolgozónak az esetet hozzátéve, hogy ha összefutok ezzel a másikkal lesz hozzá pár szavam. Ő ezt nyilván nem tartotta titokban (én sem kértem hogy tegyen így). Az egyik ok hogy elmondtam ennek a második embernek ezt, az volt hogy tudtam hogy beszél róla majd másoknak és így majd visszajut a rokonom fülébe hogy elmondta nekem a rólam szóló pletykát. Ezzel igazából csak "megleckéztetni" akartam, mert nagyon idegesít hogy állandóan mindig itt magyaráz nekem ilyeneket. (tudom hogy ez sem szép dolog és hibás is a feltett kérdés de azt nem tudtam megfogalmazni máshogy).

Na most a fő probléma az hogy azóta a családból MINDENKI (a pletykás rokon is) jön és magyaráz hogy viselkedjek már, meg ne csináljak ilyet (soha ezelőtt nem csináltam ilyet és alapból sem tartom magam pletykásnak). Ezzel az az összes probléma hogy a kedves rokon ebben a szituációban az "áldozat". Ő nem tett semmi olyat ami miatt ez így alakult. (ez a rokon egyébként kb egy "szent" a családban (főleg apám szemében) és az igazsághoz az is hozzátartozik hogy nem tudják a családtagjaim hogy ő ezt csinálja (azt szokták hallani mikor a kollégáink hülyeségeit mondja (meg azt is hogy direkt kérem hogy ne tegye)azt nem szokták amikor a velük történt beszélgetéseket mondja vissza (ami pedig egyébként különösen szarul esik, tekintve hogy a legkisebb hibám után egy hülye, beképzelt senkiháziként beszélnek rólam, a nagyobbak után meg nyilván máshogy)).

Tehát végülis a kérdés az lenne hogy tényleg csak az én hibám ez az egész? Tényleg csak én vagyok a szar ebben a helyzetben?

Bocsánat ha össze-vissza lett.