Ha eltitkolok valamit, az hazudásnak számít? Melyikünknek van igaza ilyen helyzetben?

16 éves lány vagyok, biszex. Két éve összejöttem az egyik lánnyal a baráti társaságunkból, egy osztályba is jártunk. 2 hónapig voltunk együtt, de összesen kb 3 évig szerettem. Megbeszéltük hogy nem mondjuk el a másik két barátnőnknek, mert csesztettek volna vele és nem tudtuk hogy mennyire lesz életképes a dolog. Kiderült hogy semennyire, szétmentünk és folyton veszekedtünk, a többieknek is feltűnt de megígértük egymásnak hogy egyikünk sem mondja el nekik. Szerencsére a következő félévben a csaj elment másik suliba, én meg maradtam, a másik két lánnyal együtt. Lett volna lehetőségem elmondani nekik, és egy csomószor akartam is, de végül nem tettem mert sosem szoktam megszegni amit megígérek. Olyan is volt, hogy azt hittem hogy a csaj már elmondta, mert volt hogy szóba került a téma de csak kisebb utalások alapján tűnt így. Gondoltam hogy ezek szerint nem érdekli őket úgyhogy én sem hoztam fel, pedig sokszor nagyon nyomasztott és tanácsra lett volna szükségem.

Tavaly nyár elején véletlenül összefutottam az exemmel, kérdezte hogy elmondtam e a barátainknak. Mindketten mondtuk hogy nem, és megegyeztünk hogy ez így is fog maradni. Aztán évnyitó után az egyik csaj odajött hozzám, hogy neki elmondta és lecseszett hogy én miért nem. Kiderült, hogy amit ő korábban megtudott az csak annyi volt, hogy én biszex vagyok, amit amúgy mondtam nekik, de érdekes módon egyáltalán nem emlékezett rá. Utána másnap elmondtam a másik barátnőnknek is az egészet.

A lényeg végülis annyi, hogy én egy szar ember vagyok mert kb másfél évig titkoltam az egészet, ergo hazudtam. Amióta tudják és szóba kerül, mindig b@$ztatnak vele, hogy majd ha lesz kapcsolatom, 2 év múlva avassam be őket. Szerintük én nem bízok bennük mert akkor elmondtam volna, de a volt barátnőmet valamiért nem szapulják ennyire, pedig vele sincsenek rosszban. Elárulva érzik magukat amit valamilyen szinten meg tudok érteni, de ez azért szerintem már túlzás. Így utólag nyilván máshogy döntenék, de nem tudok és nem is akarok a múlton változtatni. Viszont azt sem akarom hallgatni ahogy engem szidnak, érthető okokból nincs rá szükségem, de nem értik meg hogy miért tettem akkor azt, amit. Plusz én úgy gondolom hogy nem muszáj mindenbe mindenkit beavatni, és ha ez már megtörtént akkor igazán elfogadhatnák. Bízok én bennük, de ez nem jelenti azt hogy mindenről tudniuk kellene, így is van egy csomó dolog amit ők se tudnak és ide sem írtam le, pedig befolyásolták a döntésemet. Összességében tudom én hogy hülye voltam és jobban is meg lehetett volna oldani, de már elégszer kaptam meg azt hogy egy idióta f@$z vagyok, és nem akarom huszadjára is végighallgatni ugyanazokat az indokokat erre. Nektek mi a véleményetek, kinek van igaza? Igazuk van és megérdemlem a cseszegetést? Vagy ha nem, hogy kéne (újra) elmagyaráznom hogy megértsenek?