Mit gondoltok erről a "barátból ellenséf" sztoriról? Szerintetek melyikünknek van igaza?

Először is, bocs, ha hosszú, igyekszem röviden, de érthetően leírni.

13 éves lány vagyok. Van egy osztálytársnőm, akivel mindig jóba voltam, ám olyan igaz barátság soha nem volt köztünk, mint egészen ennek a tanévnek a feléig. Igazából, úgy kezdődött, hogy csak beszélgettünk még év elején, és aztán folyamatosan együtt voltunk. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, ő lett a legjobb barátnőm, nagyon szerettem. De, még úgy február környékén vihogva mesélte, hogy regisztrált egy társkeresőre, álnéven és áléletkorral, és 30 és 40 év közötti tatákkal levelezget. Én először megijedtem, mert rendesen fel voltam világosítva az internet veszélyeiről, ám ő addig poénkodott ezzel, addig mesélgette, hogy milyen vicces, hogy átveri az öreg bácsikat (?), amíg sikerült rávennie, hogy én is regisztráljak. De én, nem magamat akarom védeni, de tényleg igyekeztem óvatosan bánni a nettel. Aztán, később itt gyakorin is csináltunk egy közös profilt (az ő ötlete alapján) és olyan témmákban, amik nem egészen nekünk valók, írtunk ki kamukérdéseket. Olyankor már tökéletesen elfeledtette velem az internet veszélyeit, nem volt már számunkra korlát, csak nyomtuk és nyomtuk a trollkodást, ami ráadásul, így visszagondolva, rohadtul nem is volt vicces. Na, de egyik nap megtudtam, hogy sok titkomat elpletykálta. Olyan ember vagyok, akinek bizalom kérdésében mindig elég az első dobás, de őt nagyon szerettem, és úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Ám, később megint visszahallottam a titkaim mástól. Akkor elveszett a bizalmam, ám úgy döntöttem, ezt nem mondom el neki, nem akartam, hogy haragudjon. Ám elmondtam egy másik drága mehbízható barátnőmnek, aki továbbadta neki. Szörnyen kiakadt. Ordított velem. Bár, így utólag, nem tudom, hogyan várhatta el a bizalmam folyamatos pletykálkodása itán, de mindegy. Azt mondta, nem akar velem többet barátkozni, és a Gyakorikérdések profilunk jelszavát is megváltoztatta (megjegyzem, azóta nyitottam magamnak új profilt, de ide már csak őszinte kérdéseket írok ki). De, nekem ez így nagyon nehéz volt, nagyon nehezen bírtam tőle elszakadni, ezért bocsánatot kértem tőle. Nem bocsátott meg. De én a végére már szó szerint könyörögtem neki, ő meg csak röhögött rajtam, de végül megbocsájtott. Újra trollkodtunk tovább, és egyre durvább internetes dologokra vett rá. De, egyik nap észrevettem, hogy le akar rázni: mindig elment, ha odamentem, flegmán válaszolt, és nagy ívben leszart. Elhatároztam, hogy megvárom, amíg bevallja, utál. Be is vallotta, hogy ő még az előzőn egyáltalán nem lépett túl, és nem bír. De, be is bizonyította: mindenkit ellenem fordított! Az egész osztályomat, hogy "jajj, ne barátkozz vele, ő olyan bunkó!" És rávett mindenkit, hogy utáljon. Szörnyű érzés volt, hogy ahogy beléptem reggelente az osztályterembe, mindenki elfordult, és hozzám se szóltak. Akkor kezdtem el igazán utálni azt a csajt. Rájöttem, hogy csak hagytam magam belerángatni mindenféle hülyeségbe, és hagytam magam csicskáztatni. Elegem volt! De, aztán, kibékültem vele, és azokkal is, akiket ellenem fordított. De aztán megint összevesztünk, és megint kibékültünk. De addigra már elegem lett ebből a gyerekes "egyszer szeretlek egyszer nem" viselkedésből. Tiszta lappal akartam indulni, barátkozni akartam vele. De ő addigra egy másik lánnyal keudett el lógni, és mondta is, hogy "lekéstem róla". Ez nagyon kiakasztott. Na, de aztán, ugye, teljesen elfeledtette velem az internet szabályait, és egyedül trollkodtam tovább, rohadt viccesnek tartva magam. És, ugye, az a lány megszűnzette számomra a korlátokat, ezért akkor sem ijedtem meg, amikor egyik nap egy idegen, velem egyidős lánytól érkezett emailem. Barátkozni akart. Nem válaszoltam neki, ám délután megint érkezett tőle egy email. Akkor megírtam neki, hogy én nem ismerem őt. De erre elkeudett kérlelni, hogy legalább egy próbát hadd tegyünk. Belementem. Először még vonakodtam, ám lassan egyre őszintébb lettem ezzel az idegen lánnyal, és rájöttem, hogy tök jó arc. Titkokat adtam ki neki, mert rájöttem, hogy végülis nem osztálytárs, és senkinek nem mondaná el őket. Akkor hagytam abba a chatelést, amikor kiderült, hogy ő nem idegen. Hanem ő az, az osztálytársnőm, akiről szól ez a történet. Álnéven regisztrált gmailre, pontosan erre a célra, hogy kifaggasson a titkaimról, amiket aztán továbbad mindenkinek. (ez tavaszi szünetben történt, tehát másfél hónapja). Azóta egymásra se nézünk. Annyit se mondott, hogy "bocs", és remekül megvan az osztály többi ribijével. Én pedig büszke vagyok magamra, amiért újra azokkal a lányokkal vagyok, akikről az a lány régebben beetette velem, hogy "nyomik, hagyd őket". Nos, azok az állítólagos "nyomi" lányok sokkal megértőbbek, jobb fejek, és értelmesebbek, mint az a lány, és ők végre nem csak kihasználnak, hanem elfogadnak. És az a lány már egyáltalán nem hiányzik, hiába vagyunk egy közegbe, én sokkal boldogabb vagyok így, legalább nem kell folyton megfelelnem neki.

Hát, ez volt a sztori. Mit gondoltok? Szerintetek melyikünk volt a hibás és miért?