Honnan tudom, hogy ebben a helyzetben kinek van igaza?
18 vagyok és a helyzet az, hogy 10 éves korom óta cikázok apám és anyám közt, egyszer itt lakok egyszer ott mert elváltak és mindkettejük szeretné ha több időt töltenék velük.
Ezt én úgy gondolom, hogy tudom teljesíteni, csak nem értem, hogy az első napokban még normális a közeg miután "átköltöztem" egyik helyről a másikra, de azt veszem észre, hogy ha több napja lakom valakivel, akkor mintha "megszoknának" hogy vagyok, mint egy "postázott lelkiszemetes", és bármikor bármit csinálok képesek elkapni és rám zúditani azt ami éppen történt velük, vagy csak simán hétköznapi gondolatokkal bombáznak amiknek értelme sincs és hiába próbálom elmagyarázni nekik, hogy nekem ugyanúgy vannak saját dolgaim amit nap közben észben tartanék, gondolataim amikben sokszor megszakítanak.
Honnan tudhatom, hogy ebben az esetben épp elhagyott a szerencsém mert mind a kettőjüknek ugyan az az idegesítő tulajdonságaik vannak és törődjek bele, vagy pedig az én magatartásom változik meg miután átköltöztem egyikőjüktől a másikhoz? Ez a jelenség mindig 3-4 nap után üt be..
Honnan tudja egy ember hogy az ő elvárása irreális, vagy a mások alkalmazkodóképessége a fejlesztenivaló?
Nem igazán értem, hogy mit szeretnél.
Szer helyzet, nem tudsz mit csinálni. mindkét szülőd egyformán unatkozik. meg valahol megbíznak benned, és közel éreznek magukhoz. Nem is a nyűgjeiket akarják mondani, hanem azt akarják, hogy tudj róluk. csak ritka szarul kommunikálják.
Beszéltél velük erről?
Próbáltam megbeszélni velük nem bunkón, megértően de a válasz is hasonló mintha összebeszéltek volna:D , hogy ők nem képesek többre szülőségben, igyekeznek a legtöbbet adni, vannak ettől sokkal rosszabbak. Amiben igazuk is van.. De úgy érzem csak simán mellé beszélnek és nem tisztelnek annyira, hogy emberként kezeljenek, ne pedig a tulajdonukként.
Hozzá kell tennem, hogy a többi emberi kapcsolatban sincs sikerem, soha nem volt tartós barátom, a legtöbbször idegenekkel nehezen veszem fel a fonalat. De a szüleim sokkal fontosabbak mint bárki és tőlük úgy jön le, hogy én az az ember vagyok aki csöndben hallgat és ettől aranyos. Ezért sokszor a többi emberrel szemben is inkább ezt az arcot viselem
Nem hinném, hogy te változol a 3-4 nap alatt.
Inkább talán csak pont ez az az idő, amíg megszoknak. Addig van újdonság, mennek a bepótolnivalók. Ez után meg jönnek az unalmasabb napok, amikor már semmi jó nem jut eszükbe. Unatkozásból is hozzád beszélnek. Mindegy mit, csak beszélnek... Az emberek meg szeretnek magukról beszélni.
Ezt azzal lehet irányítani, ha te kérdezel. Leginkább nyitott, kifejtendő kérdéseket.
Az ilyen beszélgetések végén szokták azt mondani, hogy „milyen jót beszélgettünk”, pedig te meg se mukkantál néhány kérdést, és a figyelmed kifejezését kivéve 🤷♂️
Leszerelni is lehet. Mert miért ne mondhatnád, hogy most ehhez nincs energiád, és beszéljetek másról, vagy beszéljegek később? Ez teljesen rendben van, ha épp benne vagy valamiben, főleg ha tanulásban.
Köszönöm a válaszokat.
Valószínűleg csak meg kell tanulnom a problémáimra le vezetett megoldásokat találni, nem pedig "nem érteni" és fenn akadni rajtuk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!