Kinek van ebben a helyzetben igaza?

Lehet kicsit hosszú lesz... A lényeg, hogy egy nagyon régi barátnőmmel valamennyire eltávolodtunk már egy ideje más életkörülmények miatt, közben egy nagyon közeli rokonom elhunyt. Egyszer találkoztunk utána, látta, hogy nagyjából elvagyok így egy későbbi találkozást lemondott egy betegségre hivatkozva, de mint kiderült pár órával előtte még elment másokkal. Később megkeresett azzal, hogy oda tudnám-e adni egy könyvet, én pedig mondtam neki, hogy nem, aztán nem keresett közel egy hónapig... Ezek után én kerestem meg, hogy elmegyünk-e valahova, és igent mondott, majd indulásnál írt nekem, hogy amúgy elhívott valakit magával, úton vannak már, reméli nem gond... Én a temetésről és értelmes dolgokról akartam beszélni, amiket nem akarok egy idegen előtt megtárgyalni, azért is haragudtam, hogy ezt nem így kellett volna kérdezni és akkor semmi gond. Utána fel is hívtam, hogy megmondjam ez így nem volt okés, és nem lesz ez így jó, találkozzunk és beszéljük meg. Ezek után meg volt teljesen sértve, és én jogtalanul szóltam őt le, én viszont nem így érzem. Közben lemondta megint a találkozót aztán megint nem keresett...