Hogyan viszonyulsz a reményhez?

A remény relatív dolog szerintem. Helyzettől függ. És általában társul mellé valami egyéb érzelem is.

Ami lehet aggodalom, félelem, izgalom, harag, szeretet...

Tulajdonképpen a remény a vágy és a hit/bizalom együttese.

- Remélem, hogy el fognak fogadni. (aggodalom)

- Remélem, hogy sikerülni fog. (bizalom)

- Remélem, hogy megkapod a magadét! (harag)

- Remélem jól alakul majd az este! (izgalom, bizalom)

- Remélem, hogy jól fogod magad érezni (szeretet)

- Remélem, hogy nem fog itt hagyni minket (félelem, szomorúság)

Szóval bármi lehet tulajdonképpen, amiben reménykedhet az ember. Sokan mégis csak egy vonatkozásra gondolnak a 'remény' szó hallatán, pont arra, amikor alig van remény.

Szóval az az állapot, amikor bízunk/hiszünk egy dologban, amire vágyunk, amiről nem tudjuk, hogy be fog-e következni.

És attól függ, hogy ez jó-e vagy sem, hogy tényleg mennyire tudunk a realitás talaján maradni, és mennyire tudjuk a csalódást elfogadni, ha mégsem teljesülnek a vágyaink.

Ha nemcsak bízunk a dologban, hanem hiszünk is benne, az tudja okozni a végén a legnagyobb csalódást.

Hát...

Az élet több területén reménykedem több dologban, nyilván, mint mindenki más.

Hogy mennyire reménykedem adott dologban, az az adott területen való képességeimtől függ.

Például nagyon remélem, hogy rövid időn belül találok egy jó munkahelyet (gyakornoki állás után teljes állás), mert kijelenthetem, hogy a képességeim alapján bőven alkalmas lennék egy pályakezdő diplomás állásra, ráadásul nemsokára a papír is meglesz.

Viszont a pártalálásban, barátok megismerésében alig reménykedem. Egyszerűen nem megy.

A lányoknak nem vagyok vonzó, az emberek furának tartanak.

21F

Összetett a dolog és helyzet-, akár még hangulatfüggő is. Az esetek többségében/általánosságban úgy vagyok vele, hogy ez egyfajta mozgatórugó, vagy épp lendület, ami előre visz. Például, ha sok negatív ér, reménykedek a jóban, és ez visz tovább.

Van úgy, hogy nagyon várok valamit, nagy elvárásokkal vagyok, reménykedek ebben-abban, mégis koppanás lesz a vége (hiába éreztem reálisnak). Ugyanakkor van úgy is, hogy jobb lesz, mint reméltem.

Helyenként mégis hátráltatásnak, visszahúzó erőnek érzem. Friss az ezzel kapcsolatos "sebem". Azt hittem, hogy egy bizonyos valakivel összejöhet a párkapcsolat, és bár már csak nagyon csekély ennek az esélye, mégis reménykedem. És valószínűleg így lesz még nagyobb a csalódás, ha meglátom, hogy más valaki van az oldalán. És ez az utolsó bekezdés úgy, ahogy van, nem tudatosult még bennem 100%-ban, és még kicsit magamat is megleptem ezzel.

Pedig olyan dolgokban szoktam reménykedni, amik reálisak, ezzel védve magam a potenciális, újabb csalódásoktól..