Milyen embernek tartod magad ez szerint a lista szerint melyik illik rád legjobban?

3.

Nem vagyok meghunyászkodó, de nagyon fontos az olyan emberek véleménye, akik amolyan mentor szerepben jelennek meg az életemben. Félek, hogy csalódást okozok nekik. Ezek az emberek jellemzően empatikusak, szeretettel fordulnak felém akkor is, ha semmit nem tettem érte. Őket nagyon becsülöm és képes vagyok megbízni bennük. Igazából azt tanítják, hogy hatalmas erőfeszítések nélkül is szerethető vagyok, nem kell teljesíteni az elfogadáshoz. Ez a gyerekkoromból hiányzott.

A tiszteletet kierőszakolni próbáló vezető pozícióban lévő személyeket versenytársnak, ellenségnek élem meg, velük szemben viszont sokszor ellenállást tanúsítok, megkísérlem legyőzni őket valahogyan.

Igaz, hogy kedves vagyok azért, hogy kedveljenek. Gyakran azért viselkedem úgy, ahogy, mert úgy érzem, ezt várják el tőlem.

Az, hogy nem ismerem el a hibáimat, nem teljesen igaz, képes vagyok felelősséget vállalni a tetteimért, ha azoknak kézzelfogható következményei vannak, és ki is javítom őket. Morális szempontból viszont törekszem arra, hogy mások feddhetetlennek lássanak, és gyakran áldozatként tetszelgem.

Nem vagyok konzervatív, mégis szolidnak tűnök. El tudom fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, de irigylem azokat, akik igazán felszabadultan tudnak élni, akiknek nem céljuk alkalmazkodni.

A magyarázat részben talált, nálunk még jellemző volt a következetlen nevelés, a családi titkok, a szülők kiszámíthatatlansága, a bizonytalanság, a magas elvárások, a szülősítés.

Igazából egyik sem. A 2. és 3. illenek rám talán a legjobban, bár, próbaidőt leszámítva én nem vagyok, voltam meghunyászkodó a főnökkel.

Ha valami szakmailag, emberileg, vagy egyéb szempontból nem kerek, azt általában szoktam jelezni. Szerintem nem attól leszek jobb munkaerő, ha mindent lenyelek (ez inkább a prostiknál igaz :D), hanem ha beosztottként ugyan, de független, önálló emberként hozzájárulok a csapatmunkához, és ebbe az is beletartozik, hogy néha a főnök is mond hülyeségeket.

F