Van itthon olyan konkrét ember, aki megtanult teljesen szabadon, pénz nélkül élni? Én rosszul vagyok attól a szereptől, amit a társadalom oszt rám.

Fiatal vagyok, most fogok kikerülni a munkaerőpiacra. Irtózom a gondolattól, hogy főnököm legyen, hogy valahová reggel 9-re kelljen kötelezően bejárnom, este 6-kor hazajönnöm, hogy gürizzek valaki más szabályai szerint, hogy alkalmazkodjak, hogy kompromisszumokat kössek. Hogy évekig dolgozzak, amiből aztán vehessek hitelre egy lakást, hogy ezáltal új gazdám is legyen, a bank.

Nem akarom egyszóval a mókuskereket, amit szüleim megjártak, meg amire mindenki kérdés nélkül felül és elfogadja termszetes útként, aztán boldogtalanul és üresen hal meg. Nagyon vonz a gondolat, hogy egyszerűen csak mindent, de a rajtam lévő ruhán kívül tényleg mindent hátrahagyva elindulni és megnézni mi lesz. Viszont bennem van mélyen az elvárt életút is, a családalapítás fontossága, ezeket nem tudom még, hogy akarom-e vagy sem.

Van olyan ember itthon, aki ezt meg merte csinálni, és hátrahagyni mindent? De jöhet azért külföldi példa is.