Vannak itt olyan emberek, akik sehogyan nem találják meg a közös hangot másokkal? Konkrétan SENKIVEL? Mit csináltok mostanában, feladtátok e a keresést? Mi éltet még titeket? Minden gondolatra kíváncsi vagyok, ami eszetekbe jut erről.

Én megtalálom a közös hangot mindenkivel. Ha kettőt mondanak akkor is egyet értek.

Én nagyon kevés emberrel találom meg a közös hangot, mostanában egyre kevesebbel. Feladtam a keresést, már senki után nem akarok koslatni vagy ilyesmi, nekem ennyit nem ér meg ez az egész,hogy csak csalódjak még egyet valakiben.

Én ilyen vagyok. Volt, hogy nyitottam, de ezzel szivtam, így bezártam. Jobb egyedül, magányban lenni. A napi feladatok még éltetnek. De e mellett gondolkodok a miérteken, azon is, hogy hogyan csélekedjek másként, hogy jobb legyen az emberi kapcsolataim.

Nem vagyok hajlandó nyitni senki felé. Hiszen még magam lelkében sincs még rend. Semmiképp sem hiányzik a csalódás. Van egy komfortzónám, és ragaszkodok hozzá, hol ösztönösen, hol tudatosan vagy tudtom nélkül. Nincs szükségem már ..szóval már nem érdekel hogy nem szeret senki. De nem is függök érzelmileg senkitől, és nem is akarok sohasem. Szóval nálam ez tabu téma. Nem kell se barát, sem párkapcsolat, nem kell senki. Megvan a magam világa, a magam fájdalma, és ennyi. Igy is akarok meghalni, igen. Képes vagyok rá.

Emiatt ne aggódj. Azt mondják, minden ember egy külön világ. Te magad is teljes értékű, külön világú ember vagy. Nem kellenek a pozitív visszajelzések, azok csak a gyenge embereknek kellenek. Az erős emberek tisztában vannak önmagukkal, egészséges önbecsülésük van. Például nem igényled hogy száz like legyen a fényképeden. De ez csak egy példa. A mai zavaros világban nem csoda ha magányosnak érzed magad esetleg. Vagy ha úgy érzed hogy senki sem ért meg téged. Mindenki önmagával van elfoglalva, sokan még saját magukat sem értik meg.