Ti ezek után feladnátok, feladtátok volna már a barátnőtöket, barátotokat? 18/l (kifejtés lent)

Szia.

Ha egy barátod a szakadékba esik, leraksz egy létrát amire nem mászik fel, mit csinálsz?

Ahogy írtad, csak küldesz neki egy üzenetet, jól vagy még?

Néha ezt elküldöd, vagy egy hosszabb üzenetet, amiben kifejted, hogy sajnálod ami történt vele, és számíthat rád, akármeddig is van rosszul.

Ez neked pár perc az életedből, neki viszont hatalmasat jelenthet, amikor meglátja. És ahogy említetted, ő is kiszedett téged a rosszból.

Én nem is értem, hogy lehet másoknak "feladni".

Mit adtak fel? Mintha valami óriási teherrel járna, hogy érdeklődnek valaki iránt, aki rosszul van. Inkább mondták volna az igazat - szerintem -, hogy leszarják, mivan vele.

De talán az is lehet, úgy fogják fel a többiek, hogy ha nem reagál valaki a segítségre, akkor az sikertelenség, és az rossz, ezért fel kell adni, abba kell hagyni, nem működik. Én azt látom, hogy nyújtasz valakinek valamit, amikor pedig látja ezt a lehetőséget, akkor nyúl érte, és mindketten jól lesztek.

"

Szerintetek bolond vagyok? :"

Nem érte mazt sem, miből feltételezed ezt.

Lehet, túl sokat hallgatsz másra. Magadnak fogalmazd meg azt, hogy mit miért csinálsz. A barátnőd? Igen? Segített neked, és viszonozni akarod? Akarod, hogy jól legyen? Akkor "tarts ki mellette", ami ahogy mondtam, csak szimplán csinálod a dolgaid, és havonta ráírsz egy üzenetet.

Velem is hasonló volt a helyzet...

Én 2 évre zárkóztam be, bár én a szüleimmel sem beszéltem. Napközben bezartam az ajtót és senkinek sem nyitottam ki, akárki jött. A legjobb barátaim, akikkel minden nap találkoztunk és az életem is rájuk mertem volna bízni, ők majdnem 1,5 évig próbálkoztak velem beszélni, de semmilyen külső bezárásra nem reagáltam, csak egymagad akartam lenni.

Az emberektől olyan szinten elidegenedtem, hogyha a közéjük mentem, akkor remegni és izzadni kezdtem, akkor is ha 50 méterre álltak tőlem. Annyira szorongtam a közelükben, hogy elképzelhetetlen volt, hogy bárkivel is beszeljek, ennek ellenére 2 pszichológussal is valahogy sikeredett beszélnem, de egyik sem hatott rám semmit.

Engem egy "trauma" hozott ki ebből ami szép lassan egyre kevésbé tűnt traumának és szép lassan feloldodtam.

Fontos, hogy az ilyen ember kapjon sok szeretetet, de nem elhanyagolható a kritika sem, csak figyelni kell a lányra hogy ezt ő hogyan reagalja le és annak módja szerint nem túlnyomni azt.

Valahogyan muszáj vagy rávenni, hogy kimozduljon, de szerintem ne emberek közé próbáld vinni.

Menjetek el és setaljatok egy erdőben, egy mezőn, akárhol ahol nincs ember és nyugodt a környezet.

Előre mondom, hogy biztos nem fog kimenni veled elsőre sehova (neten meg se próbáld megkérni, mert ott 0 az esély)

De ha már 3-4 alkalommal hívod el ugyan oda, akkor már párszor biztos lezajlik benne, hogy milyen is lehetne az.

Ilyenkor már lehetsz kicsit erőszakosabb, de ez is ember függő. Szerintem most saját magán kívül senki sincs a bizalmi szferajaban, ezért fontos, hogy beszélj vele minél többet.egjobb az lenne, ha a szülei elmennének otthonról és mondanak a lánynak, hogy menjen át hozzád aludni.

Ismeretlen lenne neki a környezet, ezért muszáj lenne rád támaszkodjon és egész éjjel tudnátok beszélgetni.

Biztos vagyok benne, hogy ha a saját kis kuckójában akarod rávenni valamire, az nem fog menni. Ha nálatok van, akkor muszáj lesz neki kimenni veled sétálni, hisz egymaga nem valószínű, hogy ottmarad nálatok.