A mai fiatalok mennyire bírnák a sorkatonaságot?

Mentálisan és fizikailag sokkal jobban leépít a gyári, többműszakos meló az ejszakázással hidd el mint pár óra játék a gépen.

Ezért van ennyi elhízott fiatal is mert rohadtul nem este kellene enni pl mint ahogy most én is teszem 1:33 kor, és írok ide...

Voltam rendészetibe, kibírható volt a kiképzés, de nem attól lett ember valaki régen sem, és nyugodj meg a mai generáció is kibírná de mivel nincs rá igény így nem kell de ettől nem kevesebb.

A másik szerinted 2 VH után lenne olyan idióta aki menne háborúzni miközben lehet külföldön teli van baráttal? Én biztos nem mennék ölni valami nyomor politikus kedvéért, bár szerencse hogy biologiai fegyverekkel megoldják már ezt is ahogy a népességnövekedést is manapság :)

Itthon gépezek 20 órákat, mert szoftverfejlesztő vagyok, mellette egyetemen tanulok és sajnos jelenleg a barátaimmal sem tudom máshol tartani a kapcsolatot, de egyébként hasonló életet éltem a járvány előtt is.

A tetű agresszív apám elől úgy kellett kimenteni anyámat és magamat, a mai napig beadványokat készít, hogy elperelje tőlünk azt, ami a válásuk után nálunk maradt. Stresszesebb helyzetekben a mai napig azzal álmodok, hogy rohanok át a városon haza az iskolából a két óra között, mert úgy érzem, apám bántotta anyámat és szükség van rám. Iskolás koromban folyamatosan baxtattak, 16 évesen eltemettem az első szerelmem. Összeszedtem magam ezekután lelkileg, de nem érzem cikinek, hogy a pánikrohamaimmal szakemberhez jártam. Sok katona is küzd poszttraumás stressz szindrómával... Nem érzem cikinek, hogy egy szakember segített nekem is, tanultam pszichológiát korábban, csak pályát tévesztettem.

Rendszeresen edzek az ülőmunka ellenére, egy ízületem sem fáj. Bármikor le tudnék futni 10-20 kilométert és 60-80 kilókkal szoktam edzeni. Nem sok, de egy nőnek elég.

Tudod, szívem, dugd fel magadnak a tetves sorkatonaságod. Apám is ilyen retek helyen lett olyan retek ember, aki elől menekülni kell, mert egy empátiátlan kontrollmániás kupac szar.

És elhiheted, hogy ha a fizikai erőmmel nem is, a tudásommal előbb ki tudnám menteni a kis picsád, ha modernkori hadviselésre kerülne sor, mint a kivénhedt, lerobbant katonák, akiknek sokkal több baj van az agyában, mint hiszed. Sokkal-sokkal több.

Azt nem tudom, de vajon a társadalom mennyire bírná, hogy még jobban kitolódna a fiatalok önállósodása, esetleges családalapítása, ami jelenleg is már nagyon későre van csúszva?

Egyébként apukám generációja volt sorkatona, a többségüket pont ugyanolyan "életképtelennek" és nyafkának látom, mint amilyennek a mai fiatalokat beállítják sokan.

Szerencsére a párom alkalmatlannak számítana fizikailag (bénulás miatt), így minket nem érintene, de mélységesen elszomorítana ha minden fiatalt elhurcolnának fugát pucolni 1-2-x évre, mert az olyan roppant jellemfejlesztő dolog...

18-as!

Nagybátyám igenis más volt katonaság előtt, mint utána. Masszív alkoholista lett belőle. Tisztként minden nap részeg volt.