Mit gondoltok azokról az emberekről, akik felnőtt korukban nevet cserélnek?

En 18 evesen valtoztattam. Akkor jartam ki az iskolat tehat a tanaroknak mar nem volt hozza semmi koze😀

A barataim megszoktak a szuleim lassabban (szerintem csakazertse)

Munkahelyemen meg nem is tudjak hogy nem igy szulettem.. minek kossem az orrukra?

Jól tették, ha egyszer nem tetszett nekik akkor minek éljenek vele?

Én is változtattam, felvettem első keresztnévnek azt amit apám akart adni de anyám kicselezte a kórházban és a sajátját íratta be. Apám egész életemben azon a néven szólított amit adni akart és megígérte hogy ha kiköltözünk az ő országába, akkor megváltoztathatom. Végül nem költöztünk de megváltoztattam mert azt a nevet jobban magaménak érzem, mint amit anyám adott, ráadásul anyám a sajátját adta ami külön irritált mindig. Ezzel is jelezni akart apámnak, hogy nem kap meg engem, nem vihet külföldre. Lehet hogy azt hitte, ez is számít.

Nekem az iskolában nem fogadták el a kívánt nevemet, mivel a hivatalos apapírokon az anyámé volt, úgy szólítottak aztán vergődtek hogy nem hallgatok rá. Egyetemre már az új nevemmel mentem, a régi emberekkel nem szoktam találkozni, így senki sem szólít anyám nevén. Maga anyám sem, ugyanis ő sosem szólított néven, most se teszi.

"Nem fura hogy 18 évig szólítanak valahogyan utána pedig már másképp kell?"

Nekem van egy rokonom, aki azért változtatott nevet, mert transznemű. Születésem óta a régi nevén ismertem, rendszeresen találkozgattunk. Mikor nevet (és nemet) váltott, csak néhány hétbe telt megszokni. Ha makacsságból szándákosan nem akarja az ember megszokni, az persze más dolog, akkor tényleg nem fogja megszokni soha.