Introvertáltak, nektek is elegetek van már a korlátozásokból?

Én imádom.

Annyi plusz időt kapok így, amennyivel nem kellemes, de élhető lesz az életem munka és egyetem mellett.

Ezen kívül ősz óta vannak korlátozások, a nyár szabad és laza volt, tavasszal nekem kőkemény félévem volt. Sportolni most is tudok, barátokkal találkozni, rokonnal találkozni most is tudok.

A napi 600 ilyen kérdés hatására olyan különcnek érzem magam, holott... Annyira csak nem élek szélsőségesen.

De lássuk részletesen:

Az irodába akkor megyünk be, amikor akarunk, be is szoktam menni néha, van, hogy egy hétej két nap is. Ennél többet ne is kelljen, az ég szerelmére, nem barátkozni járok be, barátokból is sok ennél több, nemhogy munkatársból.

Barátokkal való találkozásoknál annyi a változás, hogy nem 50%-ban találkozunk parkban és egymásnál, hanem 100%-ban.

Moziba, színházba nem járok (sajnos, ha több pénzem és időm lesz, azért szeretném), programokra nem járok, azt se tudom, program alatt mire gondolnak az emberek, étterembe néha, na az picit hiányzik bár lezárás nélkül se mentem volna ősz óta, uszoda, falmászás, squash, kocsma, bowling, biliárd - na ezek hiányoznak.

Lehet futni, bicajozni, folyamatosan van szép érmekért virtuális verseny, vannak teljesítménytúrák, a parkok nyitva, sőt az arborétumok is.

Viszont mit meg nem adnék érte, hogy a távoktatás diplomázásig maradjon és elég legyen heti 1-2 nap tiszteletet tenni az irodában a jövőben is.

Nem hiányzik a COVID előtti életből:

- 6 óra alvás (most megvan a 8)

- hogy ne legyen időm sportolni (most az utazás miatt spórolt időben edzek otthon)

- zsúfolt tömegközlekedés (most minden üres, pedig Budapest kihasználtabb járataival utazom, amikor bemegyek)

- zsúfolt open office (most mikor bemegyek, mindig vannak mások is, van kivel dumálni, de dolgozni is lehet, alapvetőeb byugi van)

- zsúfolt irodai konyha, ahol 1 pillanatra se lehet sehol megállni, mert mindenhol, azaz mindenhol útban van az ember és egy falatot nem lehet lenyelni, vagy fél mondatot végigmondani 'szia', 'egészségedre', 'neked is jó étvágyat' nélkül

- télen 26, nyáron 30 fokos iroda heti 5 napban

- Az, hogy konstans kialvatlan, álmos legyek

- Reggeltől estig emberek között kelljen lennem, emiatt a saját szabadidőmban, barátaimra ne maradjon energiám

Igen. Kell némi szociális interakció. Fáj, hogy még a megszokottnál is jobban egyedül maradtam.

Bár, egész életemben az egyedülléttől szenvedtem. Gyerekként, ill. kamaszként viszont imádtam volna egy ilyen helyzetet. Sokat zaklattak az iskolában.

20F

#15

Ha egész életedben szenvedtél az egyedülléttől akkor nem introvertált vagy, hanem magányos.

Én a szociális interakcióktól szenvedek.

#16

De, bizonyos mértékben intro vagyok, hidd el. Sokat el tudok lenni, kifejezetten tudom élvezni, ha megfelelő hobbit találok, csak eddig valahogy az arányokat nem sikerült eltalálni.

Értsd: b.szhatom, hogy jól elvagyok egyedül és néha kell is az "én-idő", ha amúgy tényleg szinte a lőtéri kutyát sem érdeklem.

#17 a gyakorikérdéseken nagyon sokan összekeverik az introvertáltat a szociofóbiással (akiket a leghétköznapibb emberi érintkezéstől is ráz a hideg).

a lakosság alsó hangon 30-40 %-a introvertált.

#18

Nos igen, még a magukat introvertáltnak beállítok is néha azt hiszik, hogy teljesen normális, ha még a telefont is félnek felvenni.