Miért vagyok féltékeny, ha az egyik fiúbarátom a csajozásairól mesél?18l

Van egy közelebbi haverom, akivel ritkán találkozunk személyesen a kialakult távolság miatt, de ennek ellenére napi kapcsolatot tartunk például Messengeren keresztül. Igazából nem hiszem, hogy szerelmes lennék belé, túl nagy a korkülönbség, majdnem négy évvel idősebb vagyok mint ő, tök más életszakaszban vagyunk, annyira nem állunk egymáshoz közel, hogy mondjuk úgy tekintsek rá, mintha az öcsém lenne, de azért már majdnem. Ennek ellenére, ha más lányokról mesél, mindig elkap egy enyhébb féltékenység. Sokszor gondolok arra, hogy bár korban közelebb állnék hozzá, vagy mondjuk arra, hogy később ha idősebbek lennénk és nem lennénk ennyire más életszakaszban, akkor tuti adnék egy esélyt kettőnknek, ha úgy alakulna. Aztán mindig eszembe jut, hogy mire hasonló életszakaszba lépünk addigra neki fix, hogy lesz neki valakije.

Viszont amit érzek azt tényleg nem mondanám szerelemnek. Nem azt érzem, mint amikor tényleg szerelmes vagyok, hanem valami teljesen mást. Inkább csak azt, hogy ha úgy alakulna és adott lenne minden körülmény, akkor tuti nem mondanék nemet. Mert nyilván nem jönnék össze egy végzős, általános iskolás, 14-15 év közötti kissráccal, én 18 éves vagyok, jövőre végzek gimiben. Ez teljesen más szakasz az életben, nem működne, nem lenne értelme. Viszont ha mondjuk minimum ő 18 lenne én meg 22 akkor simán mondanám, hogy legyünk együtt. És én nem értem miért vagyok néha enyhén féltekény, amikor tudom, hogy nem kellene, meg egyébként ha neki alakul valakivel, akkor őszintén örülök neki, csak ott van nálam a háttérben az a pici féltékenység...

Miért érzem ezt...? Egyáltalán ez normális..?