Megharagudtatok volna ti is ennyitől?

Emlékszem nekem is nagyon ki volt anyum egyszer, amikor én is eltörtem egyet, amikor kicsi voltam. Valami emlék fűzte hozzá, azért reagálta le rosszul. Szerencsére sikerült megragasztani, és a mai napig meg van még a váza. Ha valami szép emlék fűzne engem is hozzá, nem lennék boldog, de hát előfordul... ha csak valami sima “mezei” váza, akkor vennék valami hasonlót...

Hát ha nagyon rossz napom van, és ingerlékeny vagyok, akkor kiakadok sajnos én is az apróságokon, ezen mondjuk pont nem akadtam volna ki, de máson meg igen. Gondolom egy sima váza volt, és nem a családi örökség. Amúgy rám is mindig kiakadtak, és azt figyeltem meg, hogy ha gyerekként eltörtem valamit, akkor nagyon mérgesek voltak, most felnőttként meg csak kuncognak rajta. Sose értettem ezt a logikát.

Második, ezt nagyon átérzem! Gyerekként ha ügyetlen voltam vagy elrontottam valamit, anyukám mindig dühös lett rám és mindennek elhordott. Ha most történik ilyen, legtöbbször csak megvonja a vállát és ennyi. Ki érti ezt. Hasonló helyzet, hogy kb. 14 éves koromig minden este benézett a szobámba, hogy alszom-e, emlékszem egyszer még fejbe is vert, amikor rajtakapott, hogy 11-kor még nagyban netezek. Azóta semmi. Ha akarom az egész éjszakát átvirraszthatom. Lehet, hogy a szülők egy idő után felfogják, hogy már nincs hatalmuk a felnőtt gyerekük felett ilyen szempontból. Akármi is az oka, én örülök neki.

Lehet kedves volt neki az a váza. De szerintem itt nem rád van megharagudva, igazából a vázát sajnálja, de azt akkor is sajnálná, ha más törte volna el, akár ő maga.

Én sosem haragszom.

Haragudjon azért, mert a bolygón éheznek az emberek és rabszolgaságban élnek, nincs választási lehetősége, ne egy szaros váza miatt jesszus.

lehet tényleg valami emlék fűzte hozzá pl. apukád adta neki