Jól tettem, hogy megharagudtam rá ezért? Vagy túlreagálom? (többi lent, rövid)

Legjobb barátnőm lazán bejelentette, hogy egy évre kimegy Angliába. De hozzátette, hogy ha élvezi, akkor több ideig is maradna. Nagyon elszomorodtam. Azt vártam, hogy ő is sajnálja, hogy itt hagy, mert gyakran mondta nekem, hogy a legjobb barátnője vagyok. Hát, nem sajnálta. Mondta, hogy mekkora poén lesz már, meg minden. Hagytam az én hülye szomorúságomat, mellé álltam, és támogattam, hogy igen, ez egy nagy lehetőség, sok sikert, blablabla. Aztán, ő mondta, hogy ahogy felmerült, hogy ki kell menniük (elváltak a szülei, és nem tom asszem az van, hogy az anyjával az anyja rokonaihoz menne ki) ő egyből fellelkesült és igent mondott. Pedig, itt Magyarországon is rengeteg barátja van, szép és népszerű lány, szóval nem értem. Amikor ezt mondta, akkor is igyekeztem leplezni a szomorúságomat, továbbra is mondtam neki, hogy igen, f.asza lesz meg minden. De a következőt már nem bírtam lenyelni. Egyébként épp a téren taliztunk, amikor ezt mesélte, és azt is hozzátette, hogy tök jó lesz, mert legalább talál új barátokat, meg minden. Na erre már nem bírtam tovább színészkedni, mondtam neki, hogy azt hittem én elég vagyok neki, és nem cserélne le. Sőt, amikor felmerült, hogy kimegy, eszébe se jutottam. Simán itthagyna. Erre elkezdett hisztériázni, hogy miért nem engedem el, erre mondtam neki, hogy elengedem, de gondoljon már arra, hogy ez nekem milyen szar már, hogy simán elmegy, itt hagy részben azért, hogy szerezzen valakit a helyembe, mert én kevés vagyok neki. Nem is vártam meg, hogy válaszoljon, megfordultam, és elindultam hazafelé. Hátranéztem, éa láttam, hogy ő is megy az ellenkező irányba. Ez amúgy 4 napja volt. Szerintetek jól tettem ezt az egészet? Kinek van igaza? 12/l