Kezdem megutálni a nálam gazdagabbakat. Bennem vana hiba?
Soha nem voltam ilyen, hogy valakit azért utáljak, amije van. Most sem teljesen ez a helyzet, inkább arra jöttem rá, hogy a teljesítmény, befektetett munka egyáltalán nincs összhangban a sikerrel. A siker 90%-ban attól függ, hogy kit ismersz, mennyire vagy beágyazva egy adott közegbe. Nem tudom, hogy ez tipikus hazai jelenség-e, de attól tartok, hogy inkább az emberek működnek így.
De ez az egész ma akkor is valahogy nagyon aránytalan. Nekem van egy szakmám, amiben kézzelfogható sikereket értem el, tehát nem csak saját magamra aggatom azt, hogy sikeres vagyok, ennek hivatalos nyoma van, ott a nevem egy-két helyen. Mégis, csak most, 33 évesen jutottam el oda, hogy tudok venni esetleg ebben az évben egy másfél szobás lakást Budapesten. Minimális szülői támogatás, 8 év spórolás.
Amikor felköltöztem, az első 1-2 évben annyiért dolgoztam, hogy pont elment albérletre meg kajára minden. Gondoltam, lesz majd jobb. A munkáimat elismerték, mégis, mai napig nem ritkán hétvégeken is dolgozom, így jutottam el idáig, hogy hitelre vehetek egy fővárosi lakást, valahol a külkerületekben.
Nem vagyok elégedetlen. Ugyanakkor nem tudom nem látni azt, hogy egyesek nem végeznek tényleges munkát, mennek a haverjaikkal, munkatársakkal inni, bratyizni, és hatalams pénzeket akasztanak nem is tudni, pontosan miből - az egyik ilyen kollégám most néz 50 millióért házat, és ugyanazt csinálja, mint én, meg hasonló szinten mások. Fogalmam sincs, miből van neki, persze vállalkozás, minden megvan a háttérben szülői részről.
Nekem nem ez lett ígérve. Azt lett, hogy ha tisztességesen dolgozom, akkor könnyen haladok egyről a kettőre. Most anyagilag a saját mércémhez képest jól állok, de cserébe nincs életem. Mindig gondolnom kell arra, hogy mennyit költsek, a hitel intézményét gyűlölöm, de enélkül nem jutnék előre. Ha elveszíteném a munkát, lehet, hogy több hónapig kétsérek közt lennék, nem találnék testhezállót semmit. Aki be van ágyazva, az máról holnapra talál, sőt, hívják, turkál a lehetőségekben.
Összességében azt érzem, ha nincs mögötted valaki, aki tol előre, vagy megalapozott anyagi háttér, akkor kenheted a hajadra, hogy a beledet kidolgozod, sohe nem fogsz jelentősen előre jutni.
(És ne hozzatok most sikertörténeteket, mert a nagy átlagnak ezek nem elérhetőek.)
Szerintem már az is nagy szó, hogy Budapesten valahol tudsz venni egy lakást 40-50 millió egy szar lyuk is. Amúgy ezt leszámítva nyilván van szülői háttér amire nem csak te vagy irigy, hanem más is akinek nincs.
Ismerek egy lányt az apja valami gyógyszer céget vezet, annyi pénze van hogy nem tudja hova tenni.
A lánya az egyetemet ilyen havi 4-5 millókbol csinálta meg, ezt onnan tudom hogy ismerem és egyébként egy nagyon rendes kis csaj...csak hát érted nem mindegy hova pottyan az ember.
'(És ne hozzatok most sikertörténeteket, mert a nagy átlagnak ezek nem elérhetőek.)'
Akkor te az átlagba tartozol, nincs ezzel semmi gond. Az érvelésed pedig természetesen nem logikus. Az élet nem az igazságosságon alapszik, ezt ideje lenne megtanulnod 33 éves korodra. Továbbá kemény munkával nem gazdagodhatsz meg, csakis okos munkával.
1: igen, csak én nem is azért "haragszom", hogy valaki önmagában jó helyre születik. Hanem amiatt, hogy kemény munkával sem juthat egyátlagember előre, sokkal inkább csak lehúzzák a munkaerejét.
2: most megerősítetted azt, amiről írok, beljebb vagyunk. Ezt a flegma tanári hangnemet meg tartogasd a gyerekednek, bár ha van gerince ő sem fogja elviselni.
Én is így vagyok kérdező, csak nálam szülői segítség sincs és 18eves korom óta albérletben kell, hogy éljek.
Most 27 vagyok, k*rvara meg kellett eddig küzdenem, én most nézek házat, de egy alfoldi faluban.
Van egy kis vallalkozasom, én is sokat dolgozok hétvégente, erre mit látok? Barátnőm kap az anyjától házat városban, most épp új autót...és 2honapot nem töltött még el egy munkahelyen.
Nagyon igazságtalannak érzem, DE legalább szabad vagyok, ami kevés emberről mondható ma el (szerintem).
4: nem, neked a tojáshéj most esett le a s*ggedről, valami kis sikert is elértél, és egyből azt hiszed, hogy te leszel a következő sorosgyörgy. Érik kisebb nagyobb szerencsék az emebrt mindig, de ez soha nem tartós. Én azokról beszélek, akiknél tartós a "szerencse", mert olyan közegben mozognak. Vélhetően te is ilyennek készülsz, hogy aztán lefitymáld azokat, akik nem kellően olyan gátlástalanok és szociopaták a sikerhez, amilyen te vagy.
De szeretném én azért látni azt a nagy sikert így 23 évesen, ami a te nagy életbölcsességedet igazolja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!