Vannak itt olyan emberek, akik szinesztéziával küzdenek?

Nem vagyok biztos benne, hogy ez is szineztéziának számít a szó klasszikus értelmében, de én például úgy tanultam meg számolni és írni, hogy nemeket láttam a számokban és a betűkben, illetve azok kapcsolatait és ennek az érzetét. Egy buta példa, hogy a négyes lány, a hetes fiú és ők jól érzik magukat együtt, de a négyes meg a hármas, aki szintén fiú, ők nem. Úgy jegyeztem meg minden számot, hogy nem konkrétan az összegét vagy az alakját, hanem ezeket a hülye érzeteket tanultam meg, így tudtam melyiknek hol a helye. Illetve a zenéhez szoktam magánhangzókat társítani, különböző hangok különböző magánhangzók, de nem mertem elmondani a zenetanáraimnak régen.

Azokat, akik színeket tudnak társítani bármihez, őket egyébként nagyon irigylem, mert ez így fejben nagyon szép lehet.

En csak a hataran vagyok, nem akarom allitani. De nem erzitek ugy, hogy nagyon jo a memoriatok? Es pont ezert, mert mindig asszociaciok tapadnak mindenhez? Sajat tapasztalatom, hogy szazszor konnyebb emlekezni igy.

Mivel az en esetem nem szinesztezia, nem reszletezem. De a lenyege, ha radiot hallgattam pl varras kozben,akkor evekkel kesobb is minden szora emlekszem, amit a fizikus mondott, vagy a versre, ha a ruhara nezve felidezem, mikor szabtam az anyagbol, ilyenek.

Bocs, hogy eltertem a targytol.

A ti memoriatok erdekel tehat.

#17 Érdekes amit felvetsz. Nekem a szinesztézia mellett nagyon jó a vizuális memóriám. Középiskolában például végig úgy tanultam, hogy dolgozatíráskor/feleléskor elképzeltem magam előtt a füzetemet, és pontosan fel tudtam idézni, hogy mi hol volt benne, mi után mi következett, hova rajzoltam nyilakat, stb... Mindenki azt mondta hogy milyen okos vagyok - bár én mindig is úgy fogalmaztam, hogy csak jó a memóriám. Mert egyébként néha butának tartom magam. Azzal viszont hogy elképzeltem a füzetemet magam előtt, szóról-szóra vissza tudtam mondani mindent, és a mai napig emlékszem pl. az érettségi tételeim felépítésére, és bár a tartalmaikra nem igazán, képileg még mindig ott vannak a fejemben, hogy hogyan írtam le őket. De ez nem csak a vázlataimnál van így, egyébként nagyon sokat is gondolkozok képekben.

Ellenben ez a memória dolog relatív, mert nekem szörnyű az arc és a névmemóriám, valamint tájékozódni se tudok, olyan szinten, hogy a mai napig képes lennék eltévedni a szülővárosomban. Valamint gyakran elfelejtem, hogy régebben kinek mit mondtam, és van, hogy tudtomon kívül később pont az ellenkezőjét mondom, mondjuk mert megváltozott azóta a véleményem az adott dologról. És ezek a szituációk olyan furcsák szoktak lenni, mikor valaki említi, hogy ezt meg azt mondtam neki korábban, én meg csak nézek, hogy hát ez mégis mikor volt...

(#11 voltam)