Szinesztézia lenne, vagy valami más?

Nem olyan rég figyeltem fel arra, hogy néha színek jelennek meg a fejemben, különböző hangok hallatán. Nem olyan, mint amit eddig olvastam a szinesztéziáról - nem látok színekben hangokat a hétköznapi életben, csak nagyon ritkán, akkor is inkább "felvillannak" és még azelőtt eltűnnek, hogy értelmezhetném őket. Nem látok semmilyen színt akkor sem, ha valamiféle hangot hallok, folyamatosan.

Leginkább akkor szoktam látni őket, ha úgy megállok egy pár percre. Például ha kimegyek az erdőbe és leülök, behunyom a szemem és relaxálok, nem gondolkozok különösebben semmin, csak hallgatom a hangokat. Azt vettem észre, hogy behunyt szemmel könnyebben megy. Ha látom őket, akkor sem úgy "konkrétan látom", kicsit olyan, mintha az agyammal látnám őket. Nem jelennek meg a szemem előtt, egyszerűen csak ott vannak a fejemben. Általában úgy jelennek meg, mint a sarki fény, lebegnek a semmiben, nincs szabályos vagy felismerhető alakjuk. Konkrétan olyan, mint egy színátmenetes sarki fény. Kicsit talán mozog is.

A halkabb hangokat világosabbnak látom, a hangosabbakat sötétebbnek. A finomabb, lágyabbakat inkább pasztelesnek, az érdeseket neonosnak, rikítósnak. Ha egyébként csend van körülöttem és mondjuk csak a madarak csicseregnek, fúj a szél, csordogál a patak, stb., akkor egy egyszerű fekete alapon jelennek meg ezek a színek és lassan mozognak, élvezetes nézni őket.

Alakra valami ilyesmi: [link]

Ha a városban állok meg hangokat nézni, a háttér folyamatosan változik, sokszor egybeolvad a színspektrummal. Gyorsan váltakozik, kicsit csúcsos az egész, zavaróan színes. A gyors és "hegyes" mozgás is nagyon rossz. Ilyesminek látom alakra:

[link]

Ez is valamiféle szinesztézia? Úgy rémlik, gyerekkoromban ez erősebb volt, a mindennapokban is gyakran jelentek meg színek a fejemben - ma már csak akkor, ha "teret engedek neki". Ha mélyen hallgatok komolyzenét, akkor is megjelennek, mellesleg.